A Malackarajon olvastam, hogy van egy Manga Cowboy nevű étterem a Ráday utcában, ahol lehet enni valami nagyon csípőset. A bejegyzés írója (Péter Anna, tudtommal) szerint ő a tíz csirkeszárnyból alig tudott egyet-kettőt megenni, annyira nagyon csípős volt a cucc. Ezek után természetesen nagyon kíváncsi lettem, meg is szerveztem egy-két baráttal a látogatást... (Nem lesz minden teljesen pontosan leírva, mert valamikor a nyáron történt még mindez, így emlékeim kissé már megkopottak az ügyben.)
Na de hogy is van ez? A lényeg, hogy elég komoly történelme van a "ki tud többet megenni" típusú játékoknak a világ többi részén - illetve hát nálunk is, csak itt még nem intézményesült a dolog. Annyira, mint mondjuk az USA-ban. Tessék fogyasztani:
Szóval ott már egész iparág épült erre, azaz konkrétan a csirkeszárnyakra, én meg eddig csípős csirkeszárnyakat csak a KFC-ben láttam, ettem. Mondjuk az egyébként annyira nem rossz, bár a csípőssége hagy némi kívánnivalót maga után - még akkor is, ha nem kell feltétlenül kilyukasztani a gyomrunkat egy-egy étkezés alkalmával.
Kicsit izgultam a dolog előtt, mert hát ki tudja, mekkora leégés is lehet belőle - mert hát mi van, ha kettőt sem tudok megenni a szárnyakból? Egyébként is furcsa dolog ez a csípősség: jártam már úgy, hogy egy hegyes erős paprikával nem tudtam elbánni. Ráadásul egy olyan barátommal készültünk meglátogatni a Mangát, akiről tudom, hogy igen keményen bírja fogyasztani a paprikákat, chilliket, szószokat.
Aztán mikor megérkeztünk, örültek nekünk a pincérek, végre megint két hülyegyerek, aki próbálkozik Kill Bill csirkeszárnyakkal, hozták is nekünk elég gyorsan, ahogy azt kell.
Aztán jött a meglepetés. Mert eszegettem, eszegettem, csípett, csípett - de semmi nagyon veszélyes nem volt a dologban. Aztán jött a másik meglepetés - barátom izzadt, mint ha szaunázna, nekem meg igazából semmi bajom nem volt.
Simán élveztem a dolgot, mert a csirkeszárnyak elképesztően finomak voltak. Nagyon finoman voltak fűszerezve, nagyon puhák voltak, nagyon-nagyon csípett az egész, de mindezek mellett az ízeket is lehetett érezni. Paradicsomos volt, füstös volt, fűszeres volt, gyakorlatilag mind a tíz ujjam úszott a szószban a végére. (Még szerencse, hogy kaptunk kis tálkát is, amiben kezet lehetett öblíteni, illetve adtak hozzá zellerszárakat is fűszeres tejföllel, csillapítandó a száj marását...)
Szóval igazából nagyon tetszett a dolog, el is döntöttem még akkor, hogy visszamegyek majd még egyszer-kétszer - persze azóta sem sikerült. Viszont mindenképpen ajánlom mindenkinek - a kiszolgálás kiváló, a körítés is nagyon jó, az ételről nem is beszélve, ugye.
