Illetve igazából nem is chillis csoki, hanem erőspaprikás, de az igazság az, hogy abból a szempontból nem nagyon számít, hogy a csípősség nem annyira meghatározó, ugye, mondhatnám, szokás szerint.

Olyan, mint a mostani United, van is benne meg nincs is benne. Halványan, néha fel-felsejlik, hogy tettek bele valamit, néha-néha úgy is érzed, hogy mintha csípne, talán lesz ebből még valami - aztán jön egy 'Pool vagy egy City és lehet megint pofára esni.

Mondjuk itt azért nem estem akkorát és annyiszor pofára, mint a United idén, mert ebben az esetben sem ettől vártam a megváltást - ettől függetlenül el tudnám már viselni, hogy egyszer az én (a mi) ízlésemnek (ízlésünknek) megfelelő erősséggel találkozzak egy csokiban, mondjuk.

Egyébként nem lenne semmi gond a csokival például, a Rózsavölgyi Csokoládé gyártja-készíti, azt mondják, hogy bean-to-bar étcsokoládé, 77% kakaótartalommal. Ami meg is látszik, igen jó kis csokoládé, bár részemről annyira nem vagyok oda az étcsokiért, de ezt kifejezetten megkedveltem. A csoki szép, sötétbarna, már-már fekete, darabolni-törni nehezebb, mint az átlag csokikat, ráadául elég különleges a felosztása is - ami persze kifejezetten tetszik. Nekem.

Ők egyébként egy kis üzem, akik minőségi (venezuelai, madagaszkári) alapanyagokból készítenek mindenféle finomságot - egy-két díjat bezsebeltek már alakításaikért.

Az ára sajnos már nem olyan vicces, 70 gramm kerül 1300 forintba, ha a saját boltjukban veszi az ember, gondolom, máshol még egy kicsit rá kell tenni, biztos, ami biztos.

Azt mondanám, hogy egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni az erőspaprikás változatot - a továbbiakban viszont azt mondanám a Rózsavölgyi tulajoknak, csináljanak néhány félét még, legyenek különböző erősségű csokik - és én mondjuk az erős paprikát inkább cserélném valami gyümölcsös chillire, aminek az íze jobban megy az édességekhez.

A Naga-t például elég sok helyen használják, ugye, ilyen célra is.