"Apa neked mondjuk nem, de nekem egy kicsit igen - de kibírom!"

Ezt mondta Luca, mikor megkóstolta a csípős kis pattiszonokat, amikről aztán - legalábbis számomra - kiderült, hogy nem is csípősek. Az Arbat nevű boltban jártam, s ha már ott voltam, megkérdeztem az eladót, hogy mi van, ami csíp. Sorolta, mutatta a dolgokat, én meg ezen üveg mellett döntöttem, legközelebb majd gondolkodom is egy kicsit.

Elöljáróban mondjuk annyi, hogy nem láttam még minipattiszonokat, de gondolom, ha van nagy, akkor kell lennie kicsinek is, gondolom, azt is meg lehet enni. És tényleg - de nem mondom, hogy ez lesz a kedvenc savanyúságom, mondjuk kipróbálok még mást is, ha találok.

Mondjuk mikor hazaértem, már sejtettem, hogy gond lesz, mert hát bár az üvegre németül az van írva, hogy "scharf", ami tudtommal erőset jelent, a magyar fordítású címke már "csemege" savanyúságként emlegeti cuccot. Mindegy, gondoltam, ha az eladó ezt mondta, akkor hiszek neki. Ráadásul első ránézésre úgy tűnt, hogy az üveg alján tényleg van néhány chillipaprika - az a néhány aztán egy kis darabka lett, mire felbontottam.

Nohát, a lényeg, hogy nem erős a csípős savanyúság, próbálkozhatok valami mással legközelebb az oroszoknál - valami biztos lesz majd, az biztos, ha más nem, akkor gorcsica (vagy hogy írjam le magyarul), amiből már találkoztam igazán brutálissal, azóta is azt kutatom mindenhol.

Egyébként mint savanyúság, nem teljesen reménytelen az egész - részemről még sosem kóstoltam minipattiszonokat, ezek viszont tetszettek. Nem maradtak ropogósak, ellenben igen puhák - a fűszerezés lehetne erősteljesebb, de ezt tudjuk be a nagyipari termelésnek, házi savanyúságként Putyin mama bizonyára másként készíti otthon, bár amilyen elborult lett a fia, biztos nem evett sok jót otthon.

Részemről egyszer-kétszer még veszünk majd, mert a család ráharapott, de én nem leszek nagy barátja. Nem csíp, savanyúságként meg van ennél jobb - bizonyára még az Arbatban is találok.

Azért néha-néha el-elcsenek majd néhány darabot az üvegből vagy a gyerek tányérjáról...