Minden, ami csíp

My food. My spice.

Fetával töltött habanero

2011. augusztus 23. 14:20 - SimiTomi

Nem volt egyszerű, de sikerült a Tescoban beszereznem a szokásos habanerót - valahogy egyik vonalkódot sem akarta elfogadni a gép, én meg már éppen azon voltam, hogy feladom az egészet, de aztán addig próbálkozott a néni (a második, akinél sorban álltam, mert az első feladta, okosan...), amíg végre rendeset pittyegett a gép, én meg mehettem utamra.

Végre sikerült mindent beszerezni a töltött habaneróhoz, volt hozzá kedv is, üveg is, búzasör is. Minden együtt volt.

Vettem hozzá fetasajtot, volt otthon olivaolaj, kellettek még fűszerek és kész. Illetve nem teljesen, mert szerencsére az első habanero lefejezésekor eszembe jutott, hogy ideje újra használni a direkt hasonló célra vásárolt gumikesztyűt - főként, hogy három napja nem láttam a gyereket, így gyömöszkölős nap volt, na.

Szóval ügyesen levágtam a 150 gramm habanero (nagyjából 10 darab lehetett egyébként) tetejét, aztán pedig kiszedtem a magokat. Igyekeztem úgy csinálni, hogy az ereje azért ott maradjon, nehogy szó érje a ház elejét majd a kóstolásnál, meg hát így több marad nekem - Dóri nem kér belőle, ehhehhe...

Azt nem mondom, hogy ez egyszerű lett volna, mert a sokadiknál azért már folyt mindenem, de végül csak sikerült. Tölteléknek (mindig marad egy csomó hely a paprikák között) pucoltam kis fokhagymát, illetve a habanerok kupakját is feldaraboltam, a száraktól megszabadítva.

Aztán ment bele a feta, jó sok - ez az egyik kedvenc sajtom, az egyik kedvenc paprikámmal, fokhagymával - mi baj lehet?

Semmi, ha csak az nem, hogy az emlékekkel ellentétben még sincs otthon olivaolaj, legalábbis nem a megfelelő mennyiségben. De szerencsére az Aldi vasárnap is nyitva van este nyolcig, még nagyobb szerencsére pedig Dórinak is volt kedve sétálni egyet Lucával (ő maga ajánlotta fel!) - így nem maradt félbe a projekt.

Utólag is kösz neki. (Mondjuk amíg én buliztam a haverokkal három napig Örbottyánban, locsolhatta volna gyakrabban a paprikákat, de sebaj...)

Fűszerek, úgy mint fokhagyma, ahová fért, zöldbors, színesbors (durva őrlésű), borókabogyó, slussz-passz.

Most már egyszer csak azt kellene megoldani valahogy, hogy amikor a már töltött paprikát az üvegbe teszem, akkor az üveg ne legyen olyan nagyon maszatos belülről.

Úgy azért csak szebb lenne... De a lényeg meg majd úgyis az lesz, hogy milyen íze lesz, az meg majd úgy két-három hét múlva derül ki. Remélem.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csipospaprika.blog.hu/api/trackback/id/tr153173587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.