(Megjegyzés: az a helyzet, hogy új gépet vettem, amin Linux fut, s jelenleg csak valami GIMP nevű cuccal tudom a képeket szerkeszteni, ami úgy tűnik, nem a legjobb. Szóval egyelőre nem tudok szép képeket csinálni. Már ha egyáltalán szép képeket csináltam eddig, ugye.)

Nagy mákom volt, mert majdnem teljesen házi lett a dolog, mert még a paradicsom is a kertemben termett, néhány napja szüreteltem...

Úgy indult a dolog, hogy Szasza hozott a szüleitől egy zacskó naga móricot, ahogy ő szokta becézgetni. Jó, a zacskó nem volt tele, volt benne vagy 40-50 kisebb fajta termés, súlyra nem lehetett sok, de vannak családok, ahol egy élet alatt nem fogy ennyi SHU.

Egyet egyből elropogtattam magában, nagyon kellemesen birizgálta a berendezéseimet, aztán hazahoztam az adagot, mert Szaszaapuka azt kérte, hogy csináljak belőle valami szószt. Aztán egyik két nappal később megláttam a sok paradicsomomat, s jöhetett is a ketchup.

Ehhez először felszeleteltem a nagákat, nem túl apróra, a turmixgép majd úgyis elintézi a dolgot. Jöhetett a paradicsom, amit leforráztam, aztán lehúztam a héját. Azt is feldaraboltam, így aztán már mehetett is a naga után a turmixgépbe.

Okosan nem felejtettem el rátenni a tetejét, így mindenki túlélte a dolgot, a ketchupkezdemény is megmaradt, mehetett a fazékba.

Ekkor nyilván eszembe jutott, hogy hagymát és fokhagymát nem tettem bele. Tocc, semmi baj, este nyolckor kezdtem újra a turmixolást, a szomszédaim biztos örültek nagyon - mindegy, én is szoktam örülni, mikor a gyereket osztják tizenegykor. Hagyma, fokhagyma kész volt, bele a fazékba a többi után, indulhat a főzés.

Illetve jöhet a fűszerezés.

Ez nyilván ember, család, focimeccs és ízlésfüggő, én szoktam bele tenni cukrot, sót, borsot, majorannát és oreganót, ahogy éppen tetszik. És szoktam bele szórni borókabogyót is, mert szeretem.

Főzni sokáig szoktam, addig, amíg a víz el nem forr róla, ez általában két óra hosszat tart kb., minél több a ketchup, annál több a víz, annál később fő el. Ezt a részt nem annyira szeretem, mert van egy tök jó fröccsenésgátlónk, az viszont teljesen lefedi a fazekat, úgy meg nem nagyon tud elfőni a víz, a másik, a hálós, azon meg simán kifröccsennek a buborékok, a tűzhely meg nem néz ki olyan jól, ha meg az nem néz ki jól, akkor Dóri morcos szokott lenni. (Mondjuk nem tudom, minek idegeskedik ilyeneken, tök szépen letakarítok mindent utána, ugye.)

Aztán ennyi is, mehet üvegbe, ha elég sűrűnek érezzük, aztán fogyjon rendesen. Lett belőle két félliteres befőttesüvegnyi finomság.

Annyit érdemes tudni, hogy ennyi naga azért már a közepes csípősség teteje felé közelíti a ketchupot, szóval ez már az átlagembernek kicsit túlzás. Viszont így senki sem eszi meg előlünk, ugye...