Sajnos nincs mindennap chillifesztivál, így más irányú szenvedés iránt is kellett néznem. Szerencsére nem kellett messzire menni, rejtegetett még a konyhaszekrény bizonyos része finomságokat.

Tavaly készítettem még néhány üveg chillis pálinkát, aminek a nagy része már elfogyott, de két üveg még nagyjából egy-két deci pálinkával maradt - ezek lettek az egy év alatt a legdurvábbak. Az egyikben egy rakat habanero volt, a másikben pedig két csinosabb naga morich, hogy biztosan fájjon bárkinek, aki megkóstolja. Nem sokan voltak ennyire bátrak...

Na, ezek igazából ihatatlanra küzdötték magukat, legalábbis magában, egy szuszra, ahogy a pálinkát inni illik, biztos nem ajánlanám senkinek.

Viszont nyilván nem öntök ki pálinkát, ha az nem bűn szar már alapból - így jött az ötlet, hogy koktélféleségnek még elmehet. Így kapott három-négy deci paradicsomlevet, néhány jégkockát, s már csúszott is lefele.

Illetve annyira azért nem csúszott, mert még így is igen durva érzés volt, annyira marta a számat a dolog. Ettől függetlenül élveztem, azt kell mondjam, ahogy a torkomat marta a naga morich csípése.

Így viszont sikerült elfogyasztani az összes pálinkát, jöhet a következő adag - viszont abba már csökkentett adag kerül majd...