Minden, ami csíp

My food. My spice.

Így kezeld a csípőst otthon - az alapok

2020. szeptember 29. 22:14 - SimiTomi

Egy időben nagyon sok chillit, szószt, krémet, őrleményt, szóval csípőset ettem, akkor nagyon ment a blog is, meg a Facebook is (most meg egy lájkolója van egyelőre az oldalnak, de majd lesz ez jobb is), aztán ez abbamaradt csöppet, kihagytam néhány évet.

Viszont most újrakezdtem az egészet, facebookostul, instagramostul, gondoltam teszek bele egy kis munkát és energiát, meglátjuk, mi lesz belőle.

Rögtön be is szereztem néhány chillit és szószt az első helyszínről, ahol találtam, erről írtam már, ugye.

Aztán meg annyira kijöttem a gyakorlatból, hogy elkövettem az összes alap hibát, amit csak lehet.

Kezdetnek csak simán ugyanazzal a késsel vágtam a gyerek kajáját, mint amivel a chillimet. A gyerek meg csak mondta, hogy forró, én meg mondtam neki, hogy de megfújtam, hagyjál már. Aztán az anyja is megkóstolta, és el is küldött a fenébe.

Jól meg is töröltem az egyik gyerek orrát a chillis kezemmel, ő sem volt olyan boldog.

Reggel reggeliztem egy jót, otthagytam a tányért az asztalon, megnyugodva elvittem a gyereket a bölcsibe beszoktatásra - a lányom meg írta, hogy köszöni szépen ő is meg a nagymami is, itt prüszkölnek meg van minden bajuk, mert arról a tányérról esznek. Vagy ettek vagy mi.

Jóval korábban, még az első chillis szakaszomban voltak kemény történetek, mikor az orrfolyós gyerekről nem tudtam, hogy miért kiabál és miért nem akarja kifújni az orrát úgy, hogy én fogom a zsebkendőt - aztán rájöttem, hogy minél jobban törlöm neki, annál jobban sír, nyilván előtte meg chillit szeleteltem.

Mindegy, a lényeg, hogy most azért hamar leesett, hogy itt az ideje biztosra menni, három gyerek mellett nem viccelünk (nagyon).

Úgyhogy be is vásároltam, meg ki is sajátítottam dolgokat, előbbit az IKEA segítségével, utóbbit meg csak otthon.

img_0369.jpeg

Vettem egy kisebb vágódeszkát, saját tányérokat, fakanalat a főzéshez, néhány késről, kanálról, villáról meg elmagyaráztam mindenkinek, hogy azokat inkább engedje el, ha lehet. Ami még nincs, de lesz, az egy gumikesztyű, ami sokat segíthet, ha éppen szeletelés közben kell pelust cserélni, ugye.

Amit még megtettem, az a szószok, krémek egy helyre gyűjtése, ezzel nem tehetek rosszat - bár ezekhez nem nagyon nyúl senki. Mondjuk a kétévesnek még nem magyaráztam el külön, de ő még ritkán fordul elő olyan magasságokban a hűtőben vagy a szekrényben.

Alapnak ez nem rossz, de ez csak az első lépés, itt csak az otthoni fogyasztásról beszélünk, és annak kellékeiről, ez persze bővül, ha már főzni, sütni, feldolgozni szeretnénk, de most még csak itt vagyok, ennyi elsőre elég ahhoz, hogy a nagy veszélyeket elhárítsam a többiek feje fölül.

Aztán meglátjuk, mit hoz a jövő, ugye.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csipospaprika.blog.hu/api/trackback/id/tr3116203378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása