Szóval természetesen az első heti teszttel lemaradtam rendesen, de azért csak sikerült összehozni. Nem volt egyszerű, volt közben történés ezerrel, a kétévést karanténba tették 10 napra, mert a szomszéd bölcsis csoportban volt egy-két covidos gondozó. Persze mivel szabadság már elment a beszoktatásra meg a további szünetekre (szociális munka napja, egyéb covidos fertőtlenítés), nyilván táppénzen kellett otthon lenni.

Szerencsére a kieső bért fizeti az állam, mert hát Magyarország jobban teljesít, meg dübörög, meg minden.

Ja, nem. Még a gondozónők is 60%-os táppénzen voltak.

De ennyit erről, legalább nem volt sikertelen a dolog, sőt. Három szósz volt a tarsolyban kicsivel tovább, mint egy hét - illetve lett volna, mert hát elég hamar el is fogytak, szerencsére. Nyilván a család többi része is rájuk kattant, annyira megtetszett nekik.

Haladjunk sorban, ahogy leginkább tetszettek - még az utolsó is jobb, mint egy átlag bármi, igazából lehelletnyi különbségek vannak köztük csak.

Édes Csípés - Chili Hungária Manufaktúra

Sok mindent próbáltam már tőlük és még nem csalódtam, de ennél a szósznál tényleg nem csoda, hogy díjat is nyertek vele. Nagyon össze van rakva, nagyon jók az ízek, nagyon megkedveltem. És egyébként ahhoz képest, hogy Édes csípés, még érezhetően van is ereje.

Nem túl édes, csak pont annyira, hogy még ne legyen gond.

Meggy, méz és koktélparadicsom, ami különlegessé teszi ezt az ízvilágot, és nagyon bejött. Mint ahogy Feleségnek és a nagyobb lánynak is, akik szintén ették, módjával.

Ebből lehet otthon, jól jöhet bármikor.

Rob-Chi - Chipotle chilikrém

A háromból aztán második helyre futott be ez a krém, amivel az elején nem voltam kibékülve, valahogy nem kapott el úgy a gépszíj, mint az Édes Csípésnél. Aztán folyamatosan jött föl, mint a Fölcsút az NB II-ből, megkóstoltam mindenféle kombinációban mindenféle ételen, s egyre jobban megkedveltem. Magában nem feltétlenül a legjobb az íze, de ha valamit melléteszünk, máris ott van a szeren.

Nagyon kellemesen füstös, illata pöpec és eteti magát. Ez volt az első, ami elfogyott a teszt során, nem kellett hozzá egy hét sem. Ehhez nyilván hozzátartozik, hogy nem olyan erős, tehát megint csak ráment a fél család - egyszer csak az üres üvegre értem haza melóból, persze nem zavartatták magukat, nyilván.

Szintén érdemes otthon tartani, aki szereti a füstös ízeket.

Tabasco - Sriracha szósz

Tabasco már nagyon régen volt otthon, meg van a helye, de inkább jobban csípem (khmm) a kistermelős, házi szószokat. Mindig kacérkodtam vele itt-ott, boltokban, főleg az újabb, különleges változatokkal, de sosem vettem rá magam. Aztán jött ez a Sriracha, aminek aztán nem tudtam ellenállni, másodikra.

Aztán úgy sikerült, hogy nem is bántam meg, szerencsére, plusz azóta már rendeltem is extrákat a Tabasco shopból, de ezt majd a következő posztban.

Nem ez életem legjobb Srirachája, de közel sem a legrosszabb. Nem kell összehasonlítani az eredetivel, nem is akarja magát összehasonlíttatni, maguk szerint is az eredetihez akarnak adni egy kis Louisiana csavart. Ami sikerült is, el kell ismerni. Finom, hozza a Sriracha jellegzetességeket, plusz a Tabasco élményt is.

Az, hogy harmadik helyre került most, csak azért van, mert a versenytársak erősek voltak.

Legyen-e otthon? Egyszer vegyétek meg a Spar-ban próbaként, aztán viszont elég, ha néha-néha vesztek egyet. Amít lesz belőle, addig élvezitek, az biztos.