"Isten veled, bús hétfő". Mondhattam volna néhány napja, hétfő reggel.

Mi mást mondhatnék, mikor hétvégén chillifesztiválozok, csípőspálinkás koktéllal haverozok, aztán a fantasztikus szürke szeptemberi reggel után bejövök az irodába, és az asztalon vár két csinos üvegcse, egyikben házi szósszal, a másikban sajttal töltött habanerókkal?

Szaszaapuka készítette, Szasza szállította, nyilván nem kellett sokáig várnom, hogy megkóstoljam. Mondjuk azért este lett belőle, otthon bontottam fel mindent, aki ismer (~olvassa a blogot), tudja, kicsit pihennek a dolgok nálam, mielőtt kinyílnak, hogy rájuk tudjak készülni kicsit.

Rögtön egy piros habaneróval kezdtem, hát, mit mondjak, megkínozta kicsit a berendezést a számban. A chilli nagyon jó ízű volt, ropogós maradt, az olaj nem vette el azt a jellegzetes, gyümölcsös habaneró ízt, ami nélkül nem élet az élet, ugye. A sajt belül egy kicsit túl lágy lett, nem tudom, hogy az olajtól-e vagy eredetileg is ilyen volt - arról nincs információm, hogy milyen sajt került bele. Az biztos, hogy valami fűszeres, még azt is megkockáztatom, hogy füstölt sajt, de hogy mi volt eredetileg, milyen volt az állaga eredetileg, azt nem tudom.

A maradékot aztán eltettem, kicsit még érleltem, aztán pénteken reggelire el is fogyasztottam - volt még benne három kisebb chilli, illetve egy chocolate habanero - reggelire nem volt rossz, salátával és pulykasonkával...

Nem mondom, hogy néhány óráig nem éreztem a gyomromban, hogy valamit eszegettem, meg azt sem, hogy egy ideig kapkodtam a levegőt reggeli után... :)