Tavaly emlékeim szerint hasonlóan töltöttük a szilvesztert - itthon üldögélve családdal és azon izgulva, hogy mikor is ébred fel majd az akkor éppen-mindjárt-egy-éves Luca. Most mindjárt kettő a kis majom, és egész ügyesen viselte a nagy tüzijáték és petárdabulit, csak éjfél után ébredt fel. (Mondjuk most be is rúgtam itthon kicsit...)

Nade, ha jól emlékszem, akkor tavaly lencselevessel neveztünk a nagy "egyél lencsét, hogy legyen pénzed versenybe", s mivel 2010 azért annyira nem volt ilyen téren kiváló, hát most lencsesalátával próbálkozunk. A múltkori, Auchanban vásárolt lencse nem volt túl jó minőség, így visszatértünk a jól bevált aldishoz - nagyon nem értek hozzá, de ez pöpecül megdagadt a vízben, amíg állt a lábasban, ellentétben az előbbivel.

Nem nehéz megcsinálni, de legalább kifejezetten könnyű. Uborkakockázás, paprikaszeletelés, paradicsomkockázás. Előtte persze lencse beáztat, megfőz, mert hát úgy kell. Fokhagyma is mehet bele, én egyet passzíroztam össze a kedvéért. Néhány virslit is megfőztünk, hogy valami hús is legyen benne. Ez után aztán már csak a szósz maradt, ami majonézes mustárból és tejfölből készült kis balzsamecettel.

Na és persze a fűszerek, ami ez esetben szintén nem egy nagy ördöngősség, mert csak só és bors kellett bele - tekintve, hogy Lucababa is fogyaszt belőle rendesen, nem lökhettem meg a paprikás/szószosüveget.

Mondjuk ez csak annyi különbséget jelent, hogy ebédre kis 10-minute-burnt csöpögtettem bele - mire az is kiderült, hogy az ilyen étkekhez ez a szósz nem igazán passzol. Főként az állaga miatt, mert belecsöppentettem három csöppet, viszont így nem tud feloldódni a salátában, nem tud elkeveredni rendesen, amivel meg csak az a baj, hogy az étel 80%-a nem csíp, 20%-a meg leégeti a szám belsejét. Mindenesetre megettem így is, viszont a következő adagba majd finom kis bhut jolokia port szórok, hátha azzal izgalmasabb lesz a dolog...