[Belső megjegyzés, de elkezdtem írni a blog.hu új adminfelületén ezt a posztot, aztán az első mentés után el is szállt, ahogy kell. Pöpec. De vissza a thai-okhoz.]

A thai chilli a chillik borsodija -  ugyanazt a színvonalat hozza, mint a Borsodi sörben. Erre a megállapításra sikerült jutnom egy nyári termesztés után.

Van mindenhol. Eddig akárhová ültettem, mindenhol jól érezte magát. Csincsinnél az erkélyen kiválóan növekszik, kis cserépben növekszik, nagy cserépben növekszik. A kertbe kiültetve akkorára nőtt, mint egy bokor. Még a véletlenül a 40 centis balkonládában maradt egyedek is elkezdtek hirtelen virágozni (szeptember végén, október elejére termést is hoztak!).

Ráadásul nem keveset, gyakorlatilag Dunát lehetne belőlük rekeszteni.

Mint a Borsodi, csapolják azt mindenhol, már az Aldiban is van, nehéz elkerülni.

Így aztán nincs mit tenni, esszük mindenáron. Igazából mivel ilyen sok van belőlük, kénytelenek vagyunk fogyasztani rendesen - most még naponta szüretelek, még a fagyás előtt, de egyszerűen nem lehet elfogyasztani őket, pedig már elajándékozom, a hűtő polcait teljesen lefoglaltam otthon, annyi savanyúságot csináltam már belőlük.

Jó-jó, de nem igazi. Nagyon sokáig szerettem a Borsodit. De tényleg. Nem volt vele semmi bajom. Aztán mostanság az történt, hogy néha vettem búzasört (akár az új Borsodi búzát), néha vettem barnasört, néha vettem export cseh sört, néha vettem a Csak a jó sör!-től finomságokat, kis főzdék ritka termékeit, finom termékeit. Aztán hirtelen megéreztem, hogy valahogy a Borsodi nem az igazi. Mondjuk most éppen változtattak is az összetételén valamit - viszont kifejezetten gyenge.

Ugyanígy vagyok a thai-okkal is - nem rosszak egyáltalán, kicsit sok a mag, kevesebb a hús, néha kicsit kesernyés, de azért finom. Viszont ha az ember kóstolt már mondjuk habanerot, akkor hirtelen rájön a tutira. A thai attól nem lesz rosszabb, de valahogy hátrébb szorul. Olyan lehet ez, mintha először a magyar amerikai focit szerettem volna meg, aztán meg belefutok az NFL-be. Puff.

(Hogy visszatérjek viszont kicsit az előző pontra, savanyúságnak viszont kiválóak. Nem puhulnak meg, ropogósak maradnak, jól bírják a strapát, s az ízük is kellemesebb lesz...)

Ez maradt. Igazából nagy gond nincs, idén így sikerült a chilli termesztés - jövőre talán jobb lesz. Idén szinte csak a thai-okkal dicsekedhettem valamelyest, a többiek nem sikerültek. Bár azért még két darab Christmas Bell érik Luca szobájában az ablakpárkányon, illetve szintén két jalapeno is, a hálószobában - de mondjuk ennél azért többet várt a szakvezetés 2011-ben.

Addig meg van savanyúság a hűtőben, meg jönnek majd új szószok, mustárok, finomságok - csak győzzem megírni.