Munkahelyem integrálódott egy nagyobb halba, földrajzilag én maradtam a régi helyen, de gyakran kell járnom egy másik épületbe, amihez metrózni kell, ott nyáron meleg van, télen hideg, ősszel esik az eső, meg bármikor is eshet az eső, meg mindig felidegesít a parlament is, hogy hogy van ez mostanság - így arra jutottam, hogy ilyen esetekben megérdemlek egy jó kis kedvességet.
Így ilyenkor mindig ellátogatok a közeli Culinaris egységbe és vásárolok valami jó kis cuccot, ami nekem való.
Az első alkalommal ez a Tracklements Spitfire Chilli Mustard nevű dolga lett.
Utánanéztem, a Tracklements egy angol vállalkozás, a 70-as évek óta gyártanak mindenféle finomságot, a nevükhöz fűződik például az első magos mustár az országban (állításuk szerint, legalábbis, én meg nem kérdőjelezem meg, ugye).
A lényeg, hogy hazakerült, s valójában nincs is vele nagy bajom.
A színe erős sárga, de nem a rikítós fajta, már-már barnásnak is mondhatnám, kellemes, semmi gond.
Az állag, na, azzal nem nagyon tudtam igazából mit kezdeni. Kicsit habos, olyan, mintha apró buborékok lennének benne, olyan, mint a habos csokipudingok, bár azoknál azért tömörebb. Könnyen kenhető, ebből kifolyólag.
De a lényeg nyilván az íz.
Hozza a rendes jó angol mustár szintet, egy-egy nagyobb adag rendesen meg tudja könnyeztetni az embert, amolyan tormás módon, hogy minden összeszaladjon. Kicsit édeskés, ez eddig OK. Viszont utána nem jön meg a chilli ereje, csak a mustár-csípés marad mindvégig. Vagy legalábbis nem olyan szinten, mint azt én vártam.
Valami van, de nagyon halványan, inkább csak finom utalás féleképpen, ami kevés, én kedvelném, ha csípne a chilli is, ahogy annak kell.
A felhasználás sokféle lehet, a következő nekem mindenképpen egy kis mustáros sült hús lesz, eddig volt kenyéren, volt virslivel, volt salátán, szóval egész barátságosan viselkedett.
Az ára 990 forint a Culinarisban, ami nem éppen az olcsó kategória, de azért vállalható.
Viszont szerintem el lehet költeni jobban is a pénzt, illetve vannak azért ennél jobban chillis dolgok is.
