Naná, hogy chocolate habaneróval!

Megint Szaszapapától érkezett egy csomag, aki újfent nekiállt és készített egy közepes üvegnyivel magának, amiből csurrant Szaszának - nekem meg szerencsére leesett egy pár darab a kóstolóként. (Lehetett volna több is, de most csak kóstolót kaptam... Nem panaszkodásképpen, tényleg.)

Mindegy, isten tartsa meg a jó szokását, ennyi a lényeg, illetve csináhatná ezt a dolgot nagyipari méretekben is, mert ha nem lenne olyan a gyomrom, amilyen, akkor egész nap ezt enném.

A múltkori is kiváló volt, egyetlen dolog nem volt az igazi, a sajt, ami kicsit lágy volt a töltött habaneróhoz, erre a változatra viszont a sajt is összeszedte magát. Ez a sajt kicsit darabosabb, kevésbé fűszeres, mint az előző, de így nem is olyan könnyen folyik szét.

Egyben lehet például darabolni a habaneróval, innen meg már csak egy lépés, hogy ügyesen és egyenletesen szét is lehessen szórni egy-egy csinos szendvicsen.

Nem tudtam ellenállni, ez lett az ebéd, megérte!