Minden, ami csíp

My food. My spice.

Manga Cowboy újratöltve

2011. július 02. 15:21 - SimiTomi

Nahát, a péntek esti kirándulás végül is a Mangában ért véget. Nem mondom, hogy nem irányítottam kicsit a társaságot, de végül is mindenki nagyon örült a dolognak. Mondjuk az elején nem annyira, mert sem hely nem volt odabent, sem a rendelés nem akart érkezni, de ez utóbbit érzékelték a pincérek is, mert sűrű magyarázkodások között ért az asztalhoz az első kör.

Aztán lett hely belül (meglehetősen hideg volt egyébként odakint), s jött a kajarendelés. Már régóta vágyom egy finom hamburgerre, így maradt a Kamikáze nevű dolog, de okosan szóltam, hogy legyen már csípősebb, mint alapból lenne. Abból indultam ki, hogy a csirkeszárnyas kalandjaim igen jól sikerültek, azok nem csíptek halálra, itt is jöhet egy kis extra.

Hiba volt. (Azért nem akkora...)

Megérkezett, s én annyira nem voltam felkészülve, hogy még fényképezni is elfelejtettem, így a kezdeti állapotot nem sikerült megörökítenem, pedig nagyon kellett volna.

Történt ugyanis, hogy három harapás után azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Öt harapás után már az járt a fejemben, hogy milyen kínos lesz felállni és elsunnyogni úgy, hogy nem tudtam megenni a rendelésemet. Gyakorlatilag nem éreztem az orromtól lefelé semmit az arcomból - mármint természetesen a rettentő csípéstől eltekintve. Mondjuk marástól, inkább.

Belül mindenem égett, míg kívül a szám széle meg zsibbadt. Zsibbadt! Ilyet még nem láttam. Vagy éreztem, vagy mi. Mindenem összefolyt, izzadtam, mint Contador a Tourmalet-n fölfelé.

Ugyanakkor az is köztudott, hogy a capsaicin hatására egészen komoly mennyiségű boldogsághormon is felszabadul a rendszerben, s hát az elfogyasztott finom barna Budweiserrel együtt már az is látszott, hogy nagyon jól sikerül ez. Végül ugyanis sikerült letolnom az egészet, ezt sikerült megörökíteni a fenti képeken.

Nem is volt ebben hiba, ilyen csípős dolgot még nem ettem, végre ez is megtörtént, ezen is túl vagyunk. Nem tudom, hogy a következő "ilyen csípőset még nem ettem" mikor fog megesni, de bizonyára meg fogok vele küzdeni. Egyelőre nem nagyon tudok semmit elképzelni, ami csípősebb lehet ennél...

A maradéktalan örömömet csak az árnyékolja be, hogy a csirkeszárnyakkal ellentétben ez a hamburger koránt sem volt annyira finom. Igazából az íze a "10 minute burn" nevű szószra emlékeztetett, amiről pedig már írtam, hogy nem az igazi. Ennek meg olyan íze volt, mintha a húst jól beáztatták volna egy üveg ilyen szószba. Ha kóstoltatok már ilyen nagyon durva szószokat, akkor tudjátok, hogy van egy ilyen nagyon olajos, kellemetlen kesernyés ízük, illetve szaguk - na, ez pont ilyen volt.

Semmi gond, valamit valamiért, ugye - nem panaszkodom. Mindenki essen neki és próbálja meg!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csipospaprika.blog.hu/api/trackback/id/tr863032659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.