Minden, ami csíp

My food. My spice.

Hottest day of the year 2011

2011. december 28. 18:39 - SimiTomi

"Ettől nem lángol a szád?"

Ezt kérdezte Dóri, mikor megkóstolta a kenőmájast, ami végre olyan krémes lett, amilyet szerettem volna, és érződik benne a habanero is. Nem is kicsit. Egyébként meg de, lángolt, égett minden, aminek kell, ilyen volt ez az idei december 27. Elsőként a munka a kezem alatt, de ne szaladjunk ennyire előre - mert hát mindennek az oka a Karácsony volt.

Először utaztunk Balcsira, aztán haza, aztán jöttek Anyuék, aztán elmentek, de egy csomó kaját meg itt is hagytak. Illetve hát a főzés mellé lehet inni finom söröket is, arról nem is beszélve, hogy ajándék pálinkát is kaptunk, ugye, nem is keveset. (A kevés az az, ami maradt belőlük hétfőre...)

Így aztán, mondjuk nem tudom, milyen megfontolásból, de ráálltam a mérlegre, és azt láttam, hogy elértem a lélektani határ... fölötti magasságot (szélességet?) öt kilóval. Ami persze nem csak az utóbbi néhány nap eredménye, hanem az elmúlt hónapok főzéseinek és sportmentes napjainak, de azért mégis kemény.

Így jött az ötlet, hogy következik a szokásos fogyókúra, amit azzal szoktam kezdeni, hogy este nincs kaja, csak zöldségek, leginkább sárgarépa, zellerszár, ilyesmi. Egyszer-kétszer már bejött, hátha most is.

DSC05103.JPG

Így első nap a maradék zellerszárhoz és sárgarépához készítettem egy kis tejfölös-fokhagymás szószt, ami aztán annyira jó lett, hogy el is fogyott, így másnap mehettem bevásárolni. Ez volt a második jelentős esemény, mert hosszas vásárolgatás után a Tescoban végül is találtam habanerot és valami másféle "piros chillipaprikát" is.

És innentől nem volt megállás, mert ha van habanero és friss chilli, akkor lehet venni májat is, hogy legyen kenőmájas, meg lehet venni csirkeszárnyat, hogy legyen mit enni majd szilveszterkor, és hát lehet csinálni valami paradicsomos csípős szószt is a zöldségekhez.

Így aztán meg is volt oldva a délutáni program, míg mindent összeraktam, jól este is lett.

Még visszatérve az elmúlt hónapok főzőcskézéseire itt kell megjegyezzem, hogy szerencsére most az a korszak jött el, amikor mindenkitől nagyjából minden ünnepre valami főzéssel kapcsolatos cuccot kapok - így volt ez egy ideig az angol dolgokkal (szeretem az angol focit - tudom, ez a legalja) és így volt ez a Manchester Uniteddel (szeretem a MU-t - mondom, hogy mindig van lejjebb). Na, mindegy, így van ez jól, most is kaptam egy csomó mindenféle eszközt, amelyekkel nagyon jól lehet kezelni a dolgokat a konyhában, így aztán nem is volt nehéz dolgom.

Fokhagymás-tejfölös szósz

Erre azért olyan nagyon sok időt és szót nem vesztegetnék, tejföl, nagyon picire aprított fokhagyma, mellé pedig jöhetnek a fűszerek. Én olyanokat tettem bele, hogy petrezselyem (őrölt és frissen vágott a fűszernövényről), borókabogyó, zöldbors, feketebors, metélőhagyma, borsikafű. Ezeket egy mozsárba szórtam és összetörtem apróra, s csak utána kevertem össze tejföllel és a fokhagymával. Ment még bele kis só és gyakorlatilag kész is volt.

Ezt nem csípősöztem tele, hogy ne legyen gond - Dóri így szereti. Na, bumm, Merry Christmas.

DSC05106.JPG

Paradicsomos szósz

Mondjuk ez inkább chutney lett, de annak viszont kiváló. Most nem vacakoltam sokat az alaplével, sűrített paradicsom, dobozos, az, amit szeretünk használni paradicsomleveshez, mindenhez. Volt otthon a családi keretben anyu paradicsomlevéből, de abból majd a gyereknek lesz valami, gondolom.

Szeleteltem lilahagymát egy fejet, fokhagymát szintén picire aprítottam úgy négy-öt darabot, aztán jöhetett a mozsár és az őrlés. Petrezselyem, oreganó, borókabogyó, zöldbors és feketebors, borsikafű.

Aztán elkezdtem főzni, felforraltam, hagytam, hogy aztán szépen lassan bugyborékoljon, összefőljenek az ízek, elfőljön a víz, sűrűbb legyen az egész. Közben adtam hozzá egy kevés barnacukrot, hogy könnyebben sűrűsödjön. Közben apróra vágtam egy habanerót és egy "piros chillit", azokat is belefőztem, aztán már csak egy megfelelő, szép üvegedényt kellett találni a tálaláshoz.

Mit ne mondjak, csíp a répával, zellerrel, rendesen.

Mindezek mellé még sikerült összerakni életem eddigi legjobb (és legerősebb) kenőmájasát, amibe vastagon kerüt chilli - de ez már legyen egy következő poszt tartalma...

DSC05091.JPG

Mindenesetre így lett december 27. az év legmelegebb napja.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csipospaprika.blog.hu/api/trackback/id/tr123502213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása