És az a kis extra mi más is lehetne, mint chilli. Kétféle, ráadásul, egy kis jalapeno, illetve egy kis habanero, biztos, ami biztos.
Igazából emlékeim szerint nem nagyon szerettem a tojáslevest, mindig kiborított valamelyest, mikor Anyukám valami ilyesmivel várt otthon, ronda is volt a cucc, hús sem nagyon volt benne, így gyerekként nem mondanám, hogy boldog voltam ilyenkor.
Ezért aztán kicsit meg is lepődtem, mikor Luca azzal jött haza oviból, hogy tudok-e tojáslevest csinálni, merthogy olyan finomat evett ebédre, hogy otthon is szeretne. Csináltam neki, tetszett neki, ráadásul nekem is - így aztán gondoltam, csinálok nekem valót is, abból baj még sosem volt.
Felszeleteltem a chilliket, aztán a felforrósított olajba szórtam nagy részét. (Szerencsére nem az egészet, mert így is lángokat lövelltem tőle evés közben, de ezt majd még később.)
Szóval kicsit megpirítottam őket, adtam hozzá egy kis lisztet, hogy rántás szerű dolog készüljön a leves alá. Beleszórtam egy kis őrölt köményt és egy kis pirospaprikát, aztán az egészet felöntöttem vízzel. A vízbe tettem egy kis sót, ételízesítőt, aztán amikor felforrt, hozzáadtam két felvert tojást.
A végén beleütöttem még egy egész tojást is - ez az egy dolog volt, amit csíptem még gyerekkoromban is, mindig érdekes, hogy milyen alakú lesz főtt tojás. Illetve adtam még hozzá egy kis egész köményt is.
S hogy teljes legyen az élvezet, reszeltem rá egy kis sajtot - tálalva!
Nagyjából egyébként a felszeletelt chillik 60%-a került bele a levesbe, de így is elég durva lett - tényleg lángot lövellt a szám, mikor megettem, voltak gondjaim rendesen, de nyilván megérte!