Szóval igazából, mikor kitaláltam ezt a századik dolgot, hogy csinálni kellene, akkor azt gondoltam, hogy majd írok a csípős szószokról, meg a paprikákról. Aztán rájöttem, hogy szeretem a mustárokat is, aztán meg rájöttem, hogy akkor meg már miért is ne írjak mindenfélékről, amiknek közük lehet a csípős, fűszeres dolgokhoz.

Így alakult hát úgy, hogy most a nem rég vásárolt Csípőspaprikás Füstli következik a sorban - elsőként megtörve a csillis szószok egyeduralmát itt a blogon.

A Füstlit eddig szerettem, azt a jó átlagot hozta mindig, ami kell valakinek, aki gyorsan elkészíthető, egészen jó virslit keres. Nem is olyan drága, bár lehet vásárolni sokkal olcsóbb dolgokat is - mondjuk egyébként időnként olyan áron adják, amiért én bizony már meg nem veszem. De ez még lehet, hogy a korábbi egyetemista/agglegény hozzáállás maradványa...

Nade. Megtaláltam ezt a csípőspaprikás dolgot, aztán gondoltam annyit megér, hogy kipróbáljuk. Bár alapvetően úgy vagyok ezekkel a csípőspaprika segítségével eladott dolgokkal, mint egy-egy Barcelona meccsel: leülök, várom, hogy milyen istentelen jó meccset látok majd jó cselekkel, csodás megoldásokkal, aztán az esetek tíz százalékában jól elkapcsolok öt perc után, mert nem történik semmi érdekes. Eddig nem nagyon futottam bele semmi olyan csípőspaprikás dologba, ami aztán igazán emlékezetes maradt volna.

Mert mondjuk a csípős dolgok nem is olyanok, mint mondjuk a tejfölös-sajtos csipsz, hogy elég könnyen el lehet érni azt az ízerősséget, ami már átviszi az ingerküszöbömet. Csípőspaprikás sajtot például igazán emlékezeteset még nem találtam. Próbáltam már mindenfélét, kockasajtot, chillis trappistát, de semmi extra. Vannak bennük piros/zöld darabok valami azonosíthatatlan dologból.

Mint ahogy az történt ezzel a virslivel is. Elvágtam, s mint a fenti kép mutatja, valami tényleg van benne, ami eddig nem volt. Innen nézve akár még valami csípőspaprika darab is lehet...

Aztán persze kiderült, hogy tényleg az. Halványan egy virsli egy bizonyos részén még mintha azt is éreztem volna, hogy valami csíp - viszont ennek ellenére is a kóstolás után arra jutottam, hogy nem kell ezt a dolgot erőltetni. Illetve, ha már erőltetné valaki, akkor sokkal jobban járnánk, ha kevernének a hús közé valami erőspaprika port, s abból aztán ki lehetne hozni valami igazán jót.

Vagy legyen árukapcsolás, aztán adjanak egy csomag virslihez egy csomag hegyeserőset. Még azzal is jobban járunk, ha kifogunk egy egész komoly kis csomagot utóbbiból, mert azzal is jártam már úgy, hogy nem tudtam megenni egy paprikát, annyira fájt...