Hát, nagyjából csak ennyit tudtam kimondani úgy egy negyed óráig, mikor az utolsó paprikát is megkóstoltam és végre kaptam levegőt megint.

De ne rohanjunk előre, ugye. Az történt, hogy el kellett szaladni a Tescoba, mert ott láttunk olyan ajándékot, amit kinéztünk a gyerek születésnapjára. (Gyurma, mindenféle formákkal. Aztán persze nem azt vettünk neki, hanem valami legófélét, de mindegy is.) De ha már ott járunk, akkor vásárolunk mást is, hiszen jönnek a kedves rokonok ünnepelni, legyen mit enniük.

Így juttam el ahhoz a pulthoz, ahol egy barátom a múltkor (tavaly nyáron) beleszaladt az igen kellemes naga morich-okba, amiket egészen sokáig fogyasztottunk, pedig igen sokan próbáltuk elpusztítani őket. Így aztán nem kerülhette el a figyelmemet, hogy három különböző kis műaanyagdobozos adag is ott figyel a polcokon:

- habanero

- jalapeno

- rawit 

Ez utóbbiról még nem nagyon hallottam, ráadásul a papíron okosan úgy olvastam, hogy "rawlt", így nem nagyon tudtam rájönni, hogy mi is ez. (Megnéztem, azért olvastam úgy, mert úgy írták.) Aztán valahogy mégiscsak rájöttem, hogy mi is lehet ez, s akkor már meg is volt, hogy ez is egy Dél-Kelet-Ázsiából származó paprika, fent említett barátom bizonyára bele is futott idei nyaralás során, mert főként Laosz, Vietnam, Kambodzsa, stb. felé fordul elő. (Innen is kívánok neki minden érdekeset most, mikor ő a tengerparton múlatja az időt, én meg nézem a wild card hétvégét az NFL-ből, a plafonból csöpögő víz mellől.)

Nademindegy. Egyébként ez a rawit gyakorlatilag pont úgy néz ki, mint a hazai macskapöcse - s igazából azt a színvonalat is hozza. De csak sorjában, mert egészen véletlenül pont a paprikák erőssége szerinti növekvő sorrendben sikerült kóstolnom őket.

Kezdtem a jalapenóval, aztán meg is állapítottam, hogy olyanok, mint az otthon termett növényeim még a múlt nyári adagból, csak én hagytam még őket növekedni kicsit. Kicsinek azok is pont ilyenek voltak. Aztán megkóstoltam, s azt mondtam, hogy akár még abból is származhatna ez az adag is, mert egyáltalán nem voltak erős. Remélem, hogy csak az az egy kis paprika volt ennyire gyenge, a többi erősebb lesz. Az íze nem rossz, csak hát mivel alapvetően nem egy nagy paprika, így nyilván nem nagyon van helye magának a paprikának, azaz a húsának - ellentétben a magokkal. Ropogós, ha frissebb, akkor meg méginkább az lehet, mert ebben a dobozban sajnos több már ráncosodó darabot is találtam.

Aztán jött a rawit. Ebből van a legtöbb a dobozban, s ez nem is baj. Erejét tekintve azt olvastam a neten, hogy 50-100 ezer scoville erősségű, s érzésre hozza is a színvonalat. Kisebb, keményebb, ropogósabb, mint a jalapeno, ugyanakkor volt valami furcsa mellékíze, meg nem mondom egyelőre, hogy mire emlékeztetett, talán majd a következő után, s akkor majd lesz itt egy update. Nem mintha annyira fontos lenne, de hátha. Nade. Csíp. Elég rendesen, nem kicsit, hanem igen kellemesen. Nagyon jó vételnek tűnik, sok van benne, kellemesen csíp, nagyon jó lehet mondjuk levesekbe, szószos ételekbe. Az olyan elborultak, mint én haraphatják bármihez, ha kedvük van.

Na és ez után még mindig úgy gondoltam, hogy van még erőm, így felszeleteltem a habanerót is. Nagyon bátran nekiestem ennek is, de aztán kicsit visszavettem. A három közül ez a legfinomabb, a leghúsosabb, ezt lehet rágni, lehet élvezni a paprika ízét - már ha valaki bírja. Mert közben elég durván csíp. Nagyon meglepődtem, mert valamiért nem számítottam rá, viszont tényleg égett a számon belül minden.

Mondjuk ezért vettem, ugye.

Mindegy, így nem nagyon fogyott el egy darab sem a habanerobol - majd holnap meglátjuk, hogy tényleg annyira kemény-e a dolog, vagy csak én voltam rossz passzban...