Ritka, mert eddigi pályafutásom során mindösszesen kétszer találkoztam velük, így végül is nagy dolgokat nem mondhatok róluk, mint kategóriáról.
Mindenesetre az első versenyző jó pár évvel ezelőtt érkezett hozzám az oroszoktól, egy kolléga járt ott és vagy ezt hozta ajándékba, vagy pedig én kértem, hogy hozzon nekem egy valami ilyesmit. Mert hogy a mustárokat akkor már nagyon szerettem, bár akkor még igazából egy márka egy termékére korlátozódott a dolog.
A Colman's mustárokkal 2000 környékén találkoztam, amikor Chalfont St. Giles-ban aupairkedtem a nem tudom már milyen családnál, s először gondoltam enni valamit a hűtőjükből. Nagy élmény volt, alig tudtam szóhoz jutni, de erről majd egy kicsit később.
Szóval ez is egy lépés volt azon az úton, ami oda vezetett, hogy most már chillit ültetek és a világ másik végéről rendelek csípős szószokat, hogy fájjon.
Nade. Megjött hát az orosz mustár valahogy, én meg nagyon meglepődtem, mert annyira csípős volt, hogy jobban csípett, mint az Erős Pista. Akkor még ugyan nem ismertem a naga jolokiát, de ha ismertem volna, biztos, hogy azt mondom, hogy azzal keverték össze a mustárt. De akkor még nem tudtam, mint ahogy azt sem, hogy néhány év múlva majd írok egy blogot ezekről, így sajnos nincs fotóm, nincs semmi bizonyítékom az egészről.
De az emlékeim ezt mondják, ehhehhe...
Szóval ilyen előzmények után futottam bele a Lehel piacon egy műanyag falkonos orosz versenyzőbe, amit persze nem hagyhattam ki. S bár az elején nem úgy tűnt, de végül is nem csalódtam.
Igazából én rontottam el a dolgot, mert nyilván úgy vettem meg, hogy na, ez aztán megint ki fogja marni az ízlelőbimbóimat. Aztán jó nagyot csalódtam, mikor kiderült, hogy nem is. Megkóstoltam, rájöttem, hogy ez nem ugyanaz, mint az első volt, így a mustár szépen bekerült a hűtőszekrény aljába a többiek mellé, hogy aztán vagy egy hónapig elő se kerüljön megint.
Aztán úgy két napja végül is valahogy észrevettem, hogy van ott egy mustár, így kicsit behatóbban megvizsgáltam, megkóstoltam, s rájöttem, hogy igen kellemes kis mustár ez a maga nemében, nagyon messze van az átlagos mustárízektől - mondjuk éppen ezért nem is biztos, hogy sokaknak tetszene, de aki valami különlegesre vágyik, az mindenképpen próbálja ki.
Az íze kicsit kesernyés (nem is kicsit), viszont egyszerre édeskés is. Az összetevői szerint nincs benne méz, de engem határozottan emlékeztet azokra a mustárokra, amiket itthon készítek úgy, hogy sima mustárhoz adok egy kis mézet. Állagát tekintve az biztos, hogy nem fog magától kicsöpögni a flakon tetején, de egy kiskanál segítségével ez is megoldható. Virslivel a kesernyés íze miatt nem olyan finom, viszont én szendvicsekben nagyon szívesen használom.
Az ára 420 forint volt, de ez még tavalyi ár, azóta lehet, hogy drágább már. Egyetlen helyen láttam eddig, az pedig a Lehel piac egyik boltja - ennek nevét még nem tudom, de rövidesen meglesz az is...
