Ezzel vigasztalom magam mindig, mikor a paprikákra nézek.

Bár most azért azt kell mondjam, hogy tényleg van valami változás, így száz évvel az után, hogy elültettük őket, mintha mondjuk kicsit növekedésnek indultak volna. Kicsit. Picit. Mint a magyar gazdaság. Még az is lehet, hogy én is csak bekamuzom magamnak, mert nagyon úgy akarom látni.

Viszont itt vannak a fotók, döntsetek ti, hogy javult-e a helyzet - előtte azonban néhány infó, mert történtek változások a növények életében.

Egyrészt átkerültek a lakás déli szárnyába (ez milyen jól hangzik, höhö). Ez annyit jelent, hogy naponta úgy tíz percet már napot is kapnak. Igazából a nyári időszakban délutántól estig napos ez az oldal, most azonban csak egy keveset, mert a szemben lévő lakás is takar, meg a nap is kevesebbet jön át a kedves felhőkön.

A heti rutin elvileg úgy néz ki, hogy minden nap kapnak vizet, illetve hetente egyszer tápoldatot. Pénteken, mert azt jól meg tudom jegyezni. A locsolás néha sajnos elmarad, de azért általában Luca emlékeztet rá, mert hát nagyon a magáénak érzi a projektet. Lehet, hogy a tápoldat, lehet, hogy a napfény, de valami mintha tényleg megindult volna.

Az is biztos, hogy be kell szereznem néhány dolgot még a következő ültetés előtt:

- rendes cimkéződolgot, valami műanyagot, mert ez a papíros megoldás nem jó - gyakorlatilag már nem tudom követni, hogy mi is az, ami...

- új kaspókat, ma olyan gyorsan átfolyt a víz az egészen, hogy simán kifolyt a kaspó tálcájából, én meg alig győztem feltörölni...

Más most nem jut eszembe.

Íme a fotók:

Na. Valahogy így állunk, egyelőre.