Vasárnap felhívott Csin, hogy Tescoban volt és látott néhány féle paprikát, amiket jól meg is vásárolt. Mit kezdjen vele?

Tanakodtunk egy keveset, együk meg nyersen, na de azzal mindig voltak gondjaink, mármint hogy egy igazán csinos adag habanerot nehéz letolni egy hét alatt, még ha hárman próbáljuk is. Jó dolog, nagyon jó dolog elharapdálni egy-egy szendvics mellé, de nem annyira hatékony, ha nem haladunk elég gyorsan, akkor megrohad, megpenészedik. Ráadásul most volt három féle paprika a kosárban.

- Habanero

- Jalapeno

- Thai chilli

Így maradt egyedüli megoldásként, hogy készüljön belőle paprikakrém, olyan még úgysem volt sosem. Így lett belőle ez:

Mondjuk bátran dobálózom a többes szám első személyekkel, pedig gyakorlatilag azon kívül, hogy telefonon rábólintotttam, hogy legyen így, sokat nem tettem hozzá a dologhoz. Annál többet így utólag, ma, hétfőn, mert ma bizony kóstolgattam egy kicsit. Vagy nem is olyan kicsit. Mert hogy a bal oldali üveg nagy része már el is fogyott, alig van félig.

Pedig gyengének nem gyenge - sőt. A habaneróknak köszönhetően kifejezetten csípős a dolog. De először még a fűszerek:

- vörösborecet

- só

- fokhagyma

- olivaolaj

Az én ízlésemnek kicsit savanykás lett a dolog, azt mondanám, hogy ez egy csöppet elnyomja a habanero nagyon kellemes ízét, de természetesen ez semmit sem von le a szósz értékéből, mert egyébként nagyon finom. Igazából valamire emlékeztet az íze, de egyelőre még nem tudom megmondani, hogy mire.

Ebéd alatt teszteltük rendesen, igazából annyi "gondunk" volt csak, hogy ugye a legtöbb ember a chilli szószt pirosnak várja - mondjuk viszont a habanero lehet sárga és zöld is, a jalapeno is lehet zöld, abból meg ugye elég nehéz pirosat kihozni. Rántott hússal mindenesetre isteni, mondhatni.

S innentől viszont nem is nagyon lehet már más a cél, mint hogy minél több paprika teremjen, s minél több szósz készüljön.