Vagy nem is tudom, micsodája, mert bár mindig nagyon várjuk az újabb adag meglepetéseket, viszont legalább ennyire fázunk is a bennük rejlő lehetőségektől, mert hát be kell vallani, hogy Szasza apukával nem vagyunk egy kategória, na. Márpedig ezek neki készülnek.

Igazából a legjobb dolog a paprikakrém, ami aztán igazán nem folyik, olyan sűrű, hogy az csak na, viszont legalább olyan csípős, hogy gyakorlatilag cserélhetem a szájbélésemet egy-egy ebéd után. S ezért mondom, hogy Szasza apuka nem kispályás, mert ő ebbe a krémbe chipset mártogat. Röhögve, a haverjaival. 

Itt van hát a macsakapöcse savanyúság, nagyon örülünk. Kis üveg, komoly teljesítmény. Én sem tudok belőle sokat enni, ma reggel a szendvicsemhez megettem hármat, de a harmadik már komoly örömet okozott, nem is bírtam tovább. Inkább sziszegtem egy tíz percet.

Na, mindenesetre most megérkeztek ezek a kis finomságok, amiket igazából Lackó-féle paprikaként emlegetünk (legalábbis az alapanyagként használt macskapöcsét), de a végeredmény természetesen Szasza mama keze alól került ki.

Köszönjük!