Ez a poszt is érlelődik már egy ideje, valamikor tavaly októberben vagy ilyesmi táján vehettem először ebből a szerből, de nem volt mese, egyből megkedveltem. Emlékeim szerint néhányszor már leírtam a mondatot, miszerint "ebből kell, hogy legyen otthon" - de most sem tehetek mást.
Már csak azért sem, mert ebből a dologból Dóri is nyugodtan fogyaszthat és szerencsére meg is teszi. Úgyhogy végül is az első üveg óta már elfogyott három, s ezzel a negyedikkel jött el végre az idő, amikor meguntam, hogy a todo listámban folyton csúsztassam ezt a finomságot.
Szóval tavaly október, az Ázsia Bt. boltja a Vásárcsarnokban, ha minden igaz, a szokásos Sriracha szószból akartam beszerezni, de észrevettem, hogy 1200 forint, így gondoltam, kipróbálok valami mást. Nem tudom, miért esett erre a választásom, mert bár kifejezetten olcsó (300 forint), de legalább egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Az egyetlen előnye, hogy nem műanyag flakonban van - viszont a cimkéjére nézve sok jót nem lehet elmondani róla...
Gyanítom, senki nem kapta meg érte a Fülöp-szigetek éves dizájn nagydíját - mert hogy egyébként egészen onnan érkezik hazánkba. Mint az látszik, a kedves készítők csirke és mindenféle burgerek mellé ajánlják, de szerintük kiváló barbecue-hoz is. Ez utóbbihoz nem próbáltam, de egyébként sok egyéb máshoz. Mindenféle kenyérhez, mindenféle szalámihoz, sonkához, sokféle virslihez, még magában is igen kellemes.
Nem annyira sűrű, mint a Sriracha, átlag ketchupnak nevezném inkább (bár paradicsomot nem látott, ugye) - viszont mindezekkel ellentétben az állaga olyan mint a kissé folyékony kocsonyának. Komolyan, kicsit nehezen is lehet kicsalogatni az üvegből, lassan jön, fura hangokkal, de akkor egyszerre egy csinosabb adag.
Na de ha már egyszer ott van a tányéron, akkor nagy élmény. Mert hogy kifejezetten csíp. Ez eddig a legcsípősebb sima szósz, amit valaha próbáltam. Nem viccelek. Sokat gondolkodtam már azon, hogy veszek valami finom ketchupot és szórok bele Naga Jolokia port, hogy legyen finom, igazán csípős ketchup otthon - na, egy gonddal kevesebb.
S hogy ne mindig csak az legyen a lényeg, hogy mennyire csíp, maga a szósz is finom. Édeskés, van egy kis olajos utóíze, de ez egyáltalán nem árt neki, sőt. Meglepő módon egyébként emlékeztet azokra a csipkelekvárokra, amiket anyukám főzött még ezer éve, s bár nagyon finomak voltak, de annyi volt belőlük, hogy évekig ott voltak a kamra mindenféle eldugott polcain.
A csípés pedig nagyon kellemesen, egyenletesen járja át a számat - igazából ezért van az, hogy időnként kénytelen vagyok magában is fogyasztani kicsit, egy-egy kanállal, csak a biztonság kedvéért...
Ráadásul, hogy minden jó legyen:
A lényeg az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás, ugye...