Minden, ami csíp

My food. My spice.

Így állunk most - március 6.

2011. március 06. 20:30 - SimiTomi

Beteg a gyerek, s mivel én vagyok vele otthon, így nem nagyon van időm semmire. Eddig ráadásul elég rosszul is volt, ami mondjuk engem is letarolt egy kissé - nem volt jó látni a kis punkot úgy, hogy semmit sincs kedve csinálni...

Még a paprikák sem nagyon érdekelték. Pedig az kemény.

Na, mindenesetre ma (vasárnap) van az első nap szerda óta, hogy így este nem csak az megy, hogy "anyi, anyi, anyi...", hanem játszik, meg működik rendesen, ahogy kell. (Nem akarok elkiabálni semmit, mondjuk...)

Mindenesetre gondoltam gyorsan leírom, hogy mi van a magokkal. Nem rossz a helyzet, egyáltalán nem.

Az első csíráztatóban ugye szinte minden mag kikelt, egyedül a Chocolate Bhut nem csírázott ki, nyolc vagy kilenc magból egy sem tette tiszteletét a föld fölött. Nem baj, lesz helyette másik, ugye.

Láthatólag továbbra is azok járnak élen a növekedésben, amiknek már van valami közük a hazai klímához. Azok már majdnem tíz centis magasságba értek, míg a többiek úgy öt-hat centi körül maradtak.

Viszont végre sikerült elültetnem a múlt héten (vagy előtte?) érkezett magokat is, egy hasonló kis műanyag keltetőt (mini üvegházat) nyertek maguknak - az első két sor egyelőre fenntartva a Luca betegsége miatt az irodában ragadt thai chilliknek. (Ha minden jól megy, holnap Dóri elhozza őket, s akkor bekerülnek az őket megillető helyre...)

Ebben is kellemes páradús lett a világ.

Egyébként a tavalyi projekt lehet, hogy ott is bukott (eltekintve attól, ugye, hogy szeptemberben meglehetősen kevesen próbálkoznak a paprikaültetéssel...), hogy elég sok fényt kaptak a magok. Most egy ilyen helyen tároltam őket:

Nagyon jó kis helyet találtam nekik, nagyon szeretik. A mikró már kevésbé, Dóri meg is jegyezte (enyhe éllel a hangjában), hogy az alig egy hónapja vásárolt eszköz tetején ugyan mit keresnek azok a karcolások.

Én persze tagadok mindent.

A lényeg, hogy ez kiváló hely nekik, úgy tűnik, illetve az, hogy az elsőben található versenyzőket lassan szét kell ültessem, mert már nem elég nekik a hely. Ebből kifolyólag viszont egyrészt be kell vásárolnom még néhány balkonládát, másrészt pedig az ablakpárkányok fölött is át kell vegyem az irányítást.

Nem lesz egyszerű buli.

Na. Amilyen rossz hetet zárt a Manchester, annyira jót zártak a paprikák.

És reméljük, végre szerda óta először ma alszom is legalább két órát egyfolytában, anélkül, hogy szegény kis stokesz folyton felébredne...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csipospaprika.blog.hu/api/trackback/id/tr712716485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása