Rendhagyó módon kezdődjön a bejegyzés a végeredménnyel...

Szóval ezt nem hagyhattam ki, Luca meg annyira rajta szeretett volna lenni a képen, hogy végül is így alakult.

Nade. Az történt, hogy elfogyott a habanero ketchup, így gondoltam nekifekszek a dolognak megint - be is vásároltam mindent, plusz még egy kis tormát is a zöldségesnél. Ami persze nem nagyon illik a paradicsomos szószokhoz, így ki kellett találnom valami mást. Kerestem hát egy házi torma receptet, amiről az is kiderült, hogy semmi különleges nem kell hozzá.

Gyerek elaludt, így hát ez volt a szombat legalkalmasabb része a tormareszelésre és paprikázásra. Előbbi nem volt olyan vészes, mint számítottam rá, ha nem hajol az ember szerencsétlenségére közvetlenül a reszelt cucc fölé, akkor nagy baj nem lehet.

A paradicsomos szószba szánt habanerók közül egy átkerült erre a projektre, gondolom, nagyon nem fog hiányozni onnan. Igyekeztem a lehető legapróbbra vágni, darabolni, aztán adtam hozzá kis őrölt borsot és gyömbért, egy kevés sót.

Majd csináltam rá levet, amit alapvetően elrontottam, mert nem nagyon foglalkoztam az ízével, aztán persze kezdhettem újra. Mindenesetre került bele ecet (úgy két teáskanálnyi), cukor szintén nagyjából két teáskanál. Ez utóbbi lehetett volna kevesebb, mert így elég édes lett a torma - ezt is megtanultam.

A végeredményt pedig már láttátok - állítólag mindezek ellenére sem lett rossz...