Minden, ami csíp

My food. My spice.

Mé' nem mondtad, b****d?!

2011. szeptember 05. 18:50 - SimiTomi

Huhh. Na, szóval felbontottam a sajttal töltött habanerot.

Whaooo. Én is megkóstoltam, mások is megkóstolták, s erre jutottunk.

A külcsíny 7/10

A hűtőből kivéve mondhatni kicsit párás az üveg, meg hát nem is gyári dolog, így nehéz igazán pontos képet kapni. A habanerok kicsit megdagadtak, ezért jobban kitöltik a teret, a durvára őrölt bors és az egyéb fűszerek szintén megszívták magukat - ami egészen szép színkavalkádot teremt oldalról. A következő és sokadik próbálkozásra majd nyilván sikerül úgy megtöltenem az üveget, hogy a sajt ne nyomódjon ki a habaneróból, de most még nem ment, ezért ez levon ebből a részből...

Az illat 9/10

Gazdag, súlyos és erőteljes. Az olaj alig érződik, viszont a fokhagyma, a feta, illetve a habanero illata valami olyan masszává érett, hogy az egyből elkábít. Komolyan mondom, egyből a fejembe szállt. Ami nagyon sokat segít, az a borókabogyó, azt nem nagy lehet elnyomni, viszont esküszöm, minél tovább szagolgatom, annál inkább könnyezik a szemem.

A belcsíny 10/10

Ha az illatok összeértek, akkor nem tudom, mi történt az ízzel. Két hét orgia lehetett az üvegben, mindenki mindenkivel, ahogy azt kell. Mindenesetre amikor kivettem egy egész töltött paprikát és néhány szeletet, illetve egy fokhagymát, akkor kicsit olajos lett a kezem - na, még az olaj is nagyon finom volt. Hát még erős!

A fokhagyma nem puhult meg, ropogós maradt, de ezért kicsit üvegesebb, omlósabb lett, mint nyersen, a habanerok megpuhultak, nem maradtak igazán ropogósak, de így sem rosszak.

A sajt, hmm, mint amikor Nani bevágta a Citynek a győztes gólt - könnybe lábad a szemem. A kissé kemény, darabos feta megolvadt, szinte habos állagú lett, összeért a habaneroval, átvette az ízét, és ami még fontosabb, az erejét. A sósságából veszített egy kicsit, de ez nem nagy gond. Valami brutális, ahogy az első pár pillanat után, amíg érzem az ízt, egyszer csak a torkomban elkezd valami csípni, mintha kaparná a torkom - this is beautiful.

Erősség 10/10

Na, ezzel nem lesz gond. A habanero erejéből nem veszített egy dekát sem, sőt. Nagyjából tíz perce kezdtem kóstolni, de még mindig érzem, ahogy a szemem környékén izzik a bőröm, a kóstolástól pedig a torkom, illetve az ajkaim. A habaneroban ebből a szempontból nehéz csalódni, nem nagyon találkoztam még gyenge játékossal, ellentétben a jalapenoval, ahol vagy nagyon csíp a cucc, vagy egyáltalán nem.

Mire is? 8/10

Bármire. Lehet kenyérre kenni, lehet virsli mellé szeletelni és úgy csemegézni belőle, húsokhoz, zöldségekhez (salátákhoz szerintem például kiváló lehet...), viszont az ereje miatt azoknak, akiknek gondjuk lehet ebből, nem ajánlott. Nekik azt mondanám, valami óvatosabb paprikával próbálkozzanak, még az is lehet, hogy a hegyeserősből készült cucc nekik pont jó lesz.

Összesítve 44/50, átlag 8,8

Persze kicsit torz a dolog, mert hát csak a saját készítményemről van szó - de hát mi tetsszen, ha nem a saját befőttem, ugye? Igazából azt mondom, hogy érdemes megpróbálni, egyszerűen el lehet készíteni, a sajt jó, a habanero finom, a fokhagyma jó - mi baj lehet?

Irodai programcsomag

Egyelőre mindenkinek nagyon tetszett, kivéve Gábornak, aki szokásához mérten előbb cselekedett, aztán kérdezett - így sikeresen bekapott egy negyed darab habanerot. Innentől nem nagyon beszélgettünk, mert ő csak annyit tudott mondani tíz percen keresztül, hogy "mé' nem mondtad, baszod".

Hát kérdezte?

Na, egyébként az íze még neki is tetszett, de most éppen agonizál, hogy ettől lesz-e gyomorfekélye...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csipospaprika.blog.hu/api/trackback/id/tr983204708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása