Hogy máshogy, chillivel.

Még sosem csináltam kovászos uborkát, annyira nem is vagyok oda érte, a sima savanyú uborkát jobban szeretem, de azért időnként jólesik betolni egyet-kettőt. S ha már éppen itt a szezonja, nyilván fel lehet javítani egy kis habaneroval és jalapenoval...

Első körben Anyukám receptjét szereztem meg, aztán jött Szasza, illetve Heni receptje. Anyukám szerint nem kell bele semmi, csak uborka, kenyér, kapor, illetve sós lé - Szasza/Heni receptje jóval megengedőbb, bors, fokhagyma, minden mehet bele.

Mindenesetre ebből az lett, hogy lett három különböző üveg három különböző összetétellel.

Vettem három kiló uborkát, hozzájuk három befőttesüveget. Naná, hogy többet kellett volna, így keregethettem az otthoni, elfekvő üres üvegeket. Összesen lett hat üveg, három nagy (háromliteres), illetve három kicsi (egyliteres) lett a vége. A lényeg a három nagy üveg.

Első üveg, Heni recept

Ez úgy kezdődik, hogy néhány szem feketebors és néhány darab fokhagyma az üveg aljára, kapor, illetve a kenyér, szintén az üveg aljára, erre jöhetnek az uborkák, szépen bevagdosva keresztben. Közé ment néhány szelet habanero (az összes), illetve jalapeno. A tetejére fedőnek keresztbe egy fél uborka, hogy leszorítsa a cuccot.

Illetve én még tettem bele borókabogyót is, csak az íze kedvéért.

Második üveg, Heni recept

Ez gyakorlatilag ugyanaz, mínusz habanero.

Harmadik üveg, Anyukám recept

Ebbe is került fokhagyma és bors, borókabogyó is, viszont ennek a tetejére tettem a kenyeret. Ez nem lett chillis, hogy legyen egy ilyen is - bár Dóri nem komálja a kovászos uborkát, így nem is nagyon fog enni belőle.

Szerdán zajlott a folyamat, először csütörtök reggel kerülhettek ki az üvegek a napra, naná, hogy onnantól kezdve vége volt az állandó napsütésnek, így végül is vasárnapra még nem voltak igazán készen. A kisebb üvegek közül bontottam fel egyet, az lesz, hogy még kapnak egy fél napot a napon, s vasárnap este nagy kóstolást tartok.

A kóstolás

Hétfő estére maradt a dolog, már nem bírtam tovább, neki kellett esnem. Az uborka normális kovászos uborka lett, ahogy annak lennie kell, ízre jó, az uborka ropogós maradt, semmi gond. Csípni kellemesen csíp, már legalábbis az a rész, amiről még nem csöpögött le a lé.

Mert az uborkának ugye nem nagyon volt ideje átvenni a csípősséget, de a lében azért már kiázott egy kicsit. Érdemes hát nem feltétlenül jalapenoval, hanem minél több habaneroval, vagy valami még erősebbel tölteni az üvegeket, egy a lényeg, hogy jellegzetes ízű legyen, mert az jót tesz az uborkának.

Legközelebb nagával próbálom majd...

Talán egy kicsit több napfényes óra nem rontott volna semmit a dolgon, de most ezt osztotta a gép, így sem lett rossz a kísérlet. Azóta hűtőben vannak, s egész jól fogynak!