A legjobb az lenne, ha sörfesztivál mellett lehetne, valami jó kis kézműves sörfesztivál mellett, biztos, ami biztos.
Na. Szóval elindultunk a Solymári Chilli Fesztiválra családilag, a majdnem ötéves Luca, a pont egy hónapos Sára (Pannus?), Dóri és én. Legközelebb biztos nem így lesz, mert szerintem ők nem annyira élvezték, ráadásul az egyhónapos miatt eléggé a kajáláshoz voltunk kötve.
Elég későn indultunk, négykor kezdődött rendezvény, négy után értünk oda, reméltem, hogy addigra a Babilon Grow fiúk már kész lesznek a chillis pacallal - nem így volt, éppen akkor kezdték csinálni, nekik kalandosra sikerült a megérkezés.
Így részemről elraktam a családot a közeli játszótérre, én meg nekivágtam a kóstolásnak.
Az rögtön látszott, hogy igen sokan érdeklődnek a chillik iránt. Volt egy közepes méretű helyiség a chilliseknek, illetve egy nagyobb udvar a főzéshez, leüléshez, sörözéshez. Fél öt, öt körül ez utóbbi még nem volt tömve, viszont később igen. A chillis részben viszont mindig voltak érdeklődők, egy-egy asztalhoz nem is volt olyan egyszerű odajutni.
Utólag összeszámolva arra jutottam, hogy nyolc helyen lehetett chillit vagy szószt vagy valami hasonló dolgot kóstolni, plusz egy helyen a Babylon Grow kínálatát lehetett szemre vételezni.
Én először nézelődtem egy kicsit, aztán úgy döntöttem, essünk neki sorban, így asztalról asztalra haladtam.
Az (iszonyatos) karibi szósz
(Nem én adtam ezt a nevet, ők találták ki!) Ez volt az első asztal, náluk a szószukat lehetett kóstolni, illetve chillis süteményeket venni. Megkóstoltam a szószt, hát iszonyatos nem volt, erősnek nem nevezném, legalábbis így kóstolásra semmi extra nem talált el. Kétféle szósz volt, egy barackos és egy szilvás, az összetétel kifejezetten csábító, a szilvás különösen megnyerte a tetszésemet, csak ne maradt volna ki belőle a csípősség - lekvárt azért sokfélét lehet venni a piacon, ugye.
Mit vettem? Semmit, igazából a kóstoló nem győzött meg. De egyszer kipróbálom!
Chilivilag.hu
Az övék volt a következő asztal, sajnos csak savanyúságokkal jöttek, a tavalyi felhozatalból, az idei szószok még érlelés alatt vannak. Azok sajnos nem tépték le a számat, de van ez így a savanyított dolgokkal, ugye, ráadásul ezek kicsit kényszerérlelt alapanyagból származtak, mondta el a hölgy, aki az őstermelő (és kertészmérnök) felesége volt. A férj egyébként részt vett korábban a gödöllői egyetemen zajló chillis kísérletben is, innen származik az ihlet...
Náluk is lehetett vásárolni növényeket, szebbnél szebbeket, a törődés meglátszott, 3500-ért már egy terméssel teli Bhut Jolokia növényt lehetett vásárolni, a gyengébbeket még olcsóbban...
Mit vettem? Semmit, savanyúságot nem akartam, szószuk meg még nem volt eladó a helyszínen...
ChilliMe Home
Itt kicsit csalódtam, sőt, nem is kicsit. Itt kóstoltam a legjobb Naga Morich krémet - ÉS NEM LEHETETT MEGVENNI! Háromféle krémet lehetett kóstolni, de sajnos mindet csak kiállításra csinálták. Pedig tényleg igazán finom volt a cucc. Óvatosan volt sós, így az nem vette el a chilli ízét, az olivaolaj, amivel készült, szintén kiemelte, amit ki kellett - a csípés - arról meg úgyis tudtok mindent, hát mennyire jó az, mikor a naga körbejárja a szádat, na.
Mint amikor Scholesy bevágta a Barcának.
Mit vettem? Semmit, mert nem volt! Pedig nagyon ígéretes...
Takács Tünde, őstermelő
Náluk a szószok erőssége szerint lehetett kóstolni, volt háromféle szósz, illetve egy habanero krém, aminek már 300 ezer scoville fölé tették az erejét. Nem is rossz egyébként, határozottan érződött rajta habanero, kellemesen darabos volt, nem volt túl sós a kóstolás után. Kicsit összezavarodtam, mert egy erősségű szósz többféle üvegben is volt, de valahogy kievickéltünk ebből a kátyúból is.
Mit vettem? Két dolgot is, a habanero krémet és a három szintből a legerősebb szószt.
Sir Morlock
Na, ezen meglepődtem, egy kicsit kilógott a hazai őstermelők halványabban eleresztett fantáziájából. Szép üveg, kitalált és felépített dizájn, logó, címke. Ráadásul nem a megszokott habanero szósz és chillikrém felhozatall jöttek, hanem BBQ szószt és chillis almás baconos zsírrel. Nem rossz ötlet, azt kell mondjam. A BBQ szósz whiskyvel készült, sok finomság van benne, a kínálás úgy hangzott, hogy mered-e kóstolni - na, ennyire durva azért nem volt, bár lehet, hogy ha egy kanállal kapok be, akkor már izgalmasabb lesz a dolog.
Sajnos egyelőre nem találtam róluk semmi információt.
Mit vettem? A BBQ Whisky szószt.
Chillifutár Baráti Kör
Jó ismerősök, szerencsére gyakran találkozunk, mindig meglepnek, hogy mennyien képesek elmenni egy ilyen helyre - most is voltak legalább öten az egy asztalnál. Persze hozták a jól bevált szószaikat, amiket én is szeretek és az emberek is vittek, s jelentkeztek egy új versenyzővel is.
Mit vettem? Az új versenyzőt, illetve egyet a régiek közül, ami hamarabb elfogyott, mint hogy tesztet írhattam volna róla.
Kovács Nándor őstermelő
Az ő asztalukba a kijárat mellett botlottam, nagyon kellemes chilliket lehett egy-egy kenyérrel kóstolni, illetve saját készítésű szószaikat, amik inkább mártások, legalábbis a (szerintük) igazán csípős, például. Ők leginkább indiai szószokban (mártásokban) utaznak, valami hasonlót is vettem, gyömbéres kókuszos szószt. Kicsit nehezebb volt a beszerzés, mert csak egy nagyobb üveg felbontása után, egy kisebb üvegbe áttöltéssel sikerült a kezembe vennem - így esett, hogy egy virágmézes üvegbe került.
Mit vettem? Indiai chillis szósz, az erősebb fajtából.
GaBko Chili
Mire kijöttem és mindent lerendeztem, akkora GaBko is megérkezett és elrendezte csinos kis üvegcséit. A Gabasco névre hallgató dolgok sok szépet vetítenek előre, meglátjuk mi is lesz ebből.
Mit vettem? A Gabasco krémből vásárolta, illetve kaptam egy ajándékot is, a Gabasco szószt.
Na, szóval, ilyen volt az első magyar chillifesztiválom. Szerencsére sokkal jobb a helyzet, mint az ember gondolná, nagyon jól látszik, hogy a chilli mennyire felfutóban van, s ki tudja, hol áll meg, ugye. Tavaly nem voltam, de állítólag fejlődött a dolog, több a chillis emberke, tavalyhoz képest az arány az ő javukra tolódott az éttermes szolgáltató részleghez képest.
Ollé!
Aztán mire végeztünk, a gyermekek már éppen tekeredtek volna haza, így pont lemaradtam a volna a kajáról - de szerencsére a kocsiból inkább még visszamentem, mert hát valamilyen szinten azért (is) mentem, ugye. Nagy mákom volt, mert bár túl sok bográcsos pacalt még nem ettem, de a Babylon Grow fiúk igen jól beletaláltak a dologba.
Volt egy kis aggodalom, hogy túl majorannás lesz, de ez a veszély elmúlt. Elsőre azt mondtam, hogy nem vészesen csíp, aztán viszont a forróság után azt vettem észre, hogy a kajálás után még 25 perccel is marta a számat és a szám szélét - lemértem, direkt.
Így részemről simán el tudnám képzelni, hogy hetente járjak chillifesztiválokra, tudnám élvezni a dolgot. Volt itt is minden, a mézesüvegbe kerüló chilliszósztól kezdve az savanyúságon át az ötletes dizájnig minden, aminek lennie kell - ilyen rendezvényekkel lehet pörögni előre.
Ilyen rendezvényekkel és ilyen termelőkkel, mert ők is megérik a pénzüket. Mindenki lelkes és teszi a dolgát, értenek hozzá és szeretik a saját termékeiket - és egymásét is. Terméket cserélnek, tapasztalatot cserélnek, segítik egymást.
Szóval jó ez így, s ráadásul lesz még jobb is!
