Minden, ami csíp

My food. My spice.

Fájdalom és boldogság kedd délelőttre

2011. október 25. 13:26 - SimiTomi

Már akkor kezdtem örülni, mikor a reggeli kávém előtt bóbiskolva Szasza irodájában megjelent ő maga, majd a táskájából egy többszörösen becsomagolt, gyakorlatilag hermetikusan lezárt valamit vett elő.

Ebből rossz nem szokott kisülni, el is kezdtem ébredezni szépen lassan - majd amint megláttam, tudtam, hogy a hétvégi 1-6 után ma igazán szép napunk lesz, ráadásul agyonverjük majd az Aldershot nevű valamit is ma este a Liga kupában.

Szasza gondosan a száránál fogta meg a naga morichot, hogy nehogy baj legyen.

[13:52 - Most a teszt kedvéért vágok egy vékonyka szeletet úgy nagyjából a chilli közepéről, jól megrágom, aztán közben majd megírom a tapasztalataimat...]

IMAG0447.jpg

Szasza apuka szerint ez valami brutális dolog, pedig ő mondjuk érti a dolgát, állítólag már hatévesen a búcsúban a faszárú nyalókája is chilliből volt, mostanság meg chips mellé kanalazzák azokat a szószokat, amikhez én egyelőre csak gumikesztyűben nyúlnék valami stasihengerben.

[13:53 - a torkom kapar, kezdek izzadni, melegszik a fejem]

Mindenesetre aztán nem bírtam sokáig, hogy ne próbáljam ki, a hegyét levágtam. Az történt, amire számítottam, nem csípett, viszont nagyon kellemes narancsos-mandarinos íz öntötte el a számat.

[13:54 - a nyelvem zsibbad, tüsszentenem kellene, de mégsem, most már a szám is zsibbad, a nyálam összefolyik, a fejem búbja is viszket]

Erre természetesen megjött a bátorság, még egy szeletet vágtam, mondjuk okosan nem nagyot, mert hogy azért az már osztott, rendesen. "The back of my throat", ahogy a klasszikusok mondják, és igen. Szóval ott aztán rendesn fájt, kapart, volt minden.

[13:57 - mostanra elzsibbadt teljesen a nyelvem és a szám, az orrom is folyik, a fejem búbja melegszik, mint a 120-as Skodánk '87-ben, a csípés még mindig komoly]

Ekkor adtam pár szeletet Csinnek és Tatának is, nekik is tetszett. Így jutottunk el nagyjából a feléig, illetve most már kapott Varga is cuccból - káromkodik is rendesen.

[14:04 - Én meg már csak kapkodom a levegőt meg szédülök, folyik rólam a víz, a szám izzik, a fülem is viszket már, kissé szédülök, illetve olyan, mint amikor megérzem, hogy ittam már egy keveset, kezdek becsiccsenteni - meg hát csuklok is, rendesen, már-már lucai magasságokban.]

Megjegyzem, alapvetően a fotón látható tányéron itt van mellettem a kis aranyos nagyjából reggel óta, és egyébként olyan illata van, hogy valami fantasztikus. Viszont a kipárolgása, mint ha hagymát pucolnék és szeletelnék. Bár a könnyeim nem folynak, de a szemem marja elég rendesen, ráadául olyan érzés, mintha fel is dagadt volna az arcom, illetve a szemem alja.

De köszönöm, hogy megkóstolhattam, remélem, lesz még, meg ültetünk is, stb., stb.

[14:17 - a szám még mindig zsibbad, melegem van eléggé, s a fejem is kótyagos, a fejem búbjában érzem, hogy áramlik a vér. Vagy valami más. De meleg és viszket is ott fent.]

[14:55 - mostanra elmúlt.]

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csipospaprika.blog.hu/api/trackback/id/tr253328759

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása