Szóval a recept általában úgy szokott kezdődni, hogy az összetevők és mennyiségük kerül felsorolásra, de talán szerencsésebb úgy leírni, ahogy készült.

Szóval rengeteg thai chili érett meg, amit le kellett szüretelni. Úgy 300g-ra saccolom, amit ollóval éppen hogy csak felvagdostam, miután a megmosott paprikák szárát kézzel letördeltem. Ez sokáig tartott, mert piszkosul marta a tüdőm az illat, így sokszor megszakítottam a folyamatot, míg normalizálódott a légzésem.

Egy wokban, annyi olivaolajban sütni kezdtem alacsony hőfokon, hogy minden paprika olajos legyen, de ne lepje el azokat. Nincs standolva az olajos üveg, de szemre egy deci lehetett. A sütés úgy egy óráig is eltartott, miközben a paprikák héja üvegesedni kezdett. Amikor észrevettem, hogy már egy pici füstös illata is van a rendszernek, levettem a főzőlapról a wokot. Viki ötletére jó sok (100-150g) barnacukrot és egy csipetnyi sót szórtam bele.

Mivel az olaj még hihetetlen forró volt, a cukor karamelizálódott és mézillat keveredett a paprikák csípő illatához. Az ötlet jónak tűnt, ám a karamell miatt hirtelen rettentően sűrű lett a massza, így az otthon található mintegy négy citromot hirtelen belecsavartam, amitől krémes és világosabb lett az akkor még felismerhetően paprikából készülő finomság.

Mivel én szószt szerettem volna még forrójában bátran turmixolnki kezdtem, de a botturmix fordulatszámának üzenete az volt, hogy nem kell erőltetnem a dolgot. A jó egyperces procedúra eredményeképp tele is lett a kb 3,5 dl-es üveg. A tartalma pedig egész és turmixolt paprikákat és azok magjait is tartalmazó, lekvár állagú édes-savanyú, de halálos csípős szósz.

Kipróbáltuk csubatkával [ciabatta - a szerk.], de köhögősen csípett, így végül egy evőkanálnyi szószt 80dkg csíkokra vágott csirkemell és 250g királyrákfarok elegyével elkevertem egy lábasban. A szósz vékony rétegben beterítette a húsokat, melyeket serpenyőben gyakorlatilag olaj nélkül - hisz a szószban volt bőven - megsütöttem. Be kell vallanom, hogy a citromból jutott még a serpenyőbe is, de az eredmény fantasztikus lett.

Ilyet még sosem ettem ezelőtt.

A kissé füstös, karamellédes, picit citrusos és pont eléggé csípős husik salátával és jázminrizzsel olyan vacsora lett, amire büszke vagyok.

A szószt most Tomi teszteli, neki még kenyér sem kell hozzá, de szerinte a meghülését az intenzív izzadás hamar elmúlasztja majd.

A vicc, hogy így két nappal később megint annyi thai chili érett meg, hogy új szószötleten kezdhetek gondolkodni...

.cs