Ha nehezen is, de legalább a csíráztatás elkezdődött. Valahogy nehezen akart beindulni a dolog, így egy kicsit el is késtünk, azért március eleje (közepe?) nem éppen az ideális, ugye. 

Ráadásul a helyszín sem a legjobb, hiszen Csin nappalijában, az egyik ablak előtt terül el az a négy-öt négyzetméternyi terület, ahová kerültek a kis csíráztató tálcák. A tálcákat Csin rakta le, én meg érkeztem 9-én, egy csodás szombati napon, hogy földdel töltsem meg a kis tejfölösdoboz szerű tálkákat, aztán meg mehetnek bele a magok. A pénteki buli után csak kicsit voltam másnapos, de Luca velem volt, Viki is, így gondoltam, hamar megleszünk.

Aztán persze nem így lett. Egyrészt sikerült a leggyorsabb technikát csak a végén megtalálnom, másrészt nyilván elfogyott a bevásárolt föld is, így menni kellett beszerző körútra is. Háromszor 20 liter kevés lett hozzá, itt tartottunk, mikor kifogytunk.

Végül aztán minden meglett, rendben bekerült a föld a helyére, a tetejére a magok, este nyolcra meg is lett minden - kivéve a locsolás és a takarítás, ami Vikire maradt, mert nekem még halaszthatatlan dolgom volt egy kocsmában. Mindenesetre mindenki nagyon boldog volt, hogy végeztünk.

Luca még locsolt egy kicsit, de aztán erre a napra vége lett az ültetésnek. Elültettünk tizenhétszer negyven magot, most majd jöhet a várakozás, hogy mennyi érzi úgy, hogy ki is kellene bújni.

Ami még hátra van, az az ültetés-csíráztatás nálam, ami nem érint annyi magot, de legalább az érdekesebbeket, mert Csinnél minden thai chili. Hozzánk jön egy kevés chocolate habanero, meg naga, illetve most hétvégén (a hóban-fagyban) lesz még csíráztatás Szajlán is, hogy a szülők se maradjanak chili nélkül.

Viszont, ami a földet illeti, a helyzet nem sokat változott, vannak távolabbi lehetőségeink, de azok vagy nagyon távoliak (Újlengyel, oda-vissza két óra és 105 km, plusz egy óra locsolás, mondjuk), vagy nem elég nagyok (Ráckeve, oda-vissza egy óra és 50 km, plusz egy óra locsolás, mondjuk, de csak nagyjából 180-200 négyzetméter).

Nagyjából ennyi, elsőre...