Jó néhány nap eltelt már a kóstolás óta, de Szajlán nem olyan könnyű olyan mobilinternetet találni, ahol egy jó posztot meg lehet írni, mondjuk három-négy képpel. Így maradt mostanra az egész.

Szóval valójában még a korábbi kihívást szerettem volna kipróbálni, de nem jött össze, mert közben lecserélték az étlapot. Az a buli a Philly Steak szendvics lett volna, ami tudtommal nyolcféle chili kapott büntetésül. A lényeg, hogy a Fiktív pub nevű helyen folyton kitalálnak valami ilyesmit, amivel meg lehet bolondítani az érdeklődő izgága chilikedvelőket - minket is bepaliztak, persze.

Az étlapon most ez szerepel: Fiktív Kihívás/Marhahúsos-jalapenos quesadilla fűszeres tejföllel (nagyon erős!!!) (Very Hot).

Miután épp időben behúzódtunk a kiülős részről a benti, eső- és viharvédett területre (az utolsó szabad asztalt találtuk meg négy másodperccel az előtt, hogy lecsapott a vihar...), meg is rendeltük adagjainkat. A pincér állítása szerint az ételben van friss chili szeletelve, jalapeno szeletelve, Naga por, illetve "valami durva szószból néhány csepp, a Culinarisban vesszük".

Nem kellett sokáig várni a fájdalomra, ami aztán nem okozott csalódást. Azt tudni kell, hogy nem én vagyok a világ legjobb chilitűrője, Süne (az adott esetben a bal oldalamon ülve) például általában sokkal jobban bírja az erőt. Mindegy, aggódni nem aggódtam, legfeljebb nem eszem meg, oszt' jó napot, ugye.

Aztán kiderült, hogy egész jól haladtam, nem volt nagy megtorpanás, pedig bűn erős volt a dolog. Az a fajta csípősség volt benne, ami olyan, mintha tűzforró ételt rágnál izomból, de a forróság nem múlik sehogy sem. Na, én ezt annyira nem szeretem, de nyilván most összerántottam magam egy kicsit.

Maga kaja egészen jó volt, a tészta nem túl vastag, viszont hússal igen jól megtöltve. Ízekről nehéz azért beszélni, de arra emlékszem, hogy a forróság mellett is éreztem, hogy a fűszerezés nem rossz. Kaptunk hozzá fűszeres tejfölt, ami sokat segíthetett volna időnként, főként, ha Söfi nem mártogatja ki a sült krumplijával.

A lényeg a lényeg, megettük mind a ketten az egészet, nem volt olyan vészes, mint a harmadik Kill Bill csirkeszárnyak, amiket nem tudtam betolni néhány évvel ezelőtt, szóval ajánlom minden érdeklődőnek.

Persze a másnap kora reggeli indulás kicsit elhúzódott, néhánnyal többször kellett meglátogatnom azt a bizonyos helyiséget, mint terveztem, de ez simán belefér, ugye. Még egy jó tanács, ha kézzel eszitek a quesadillát, akkor óvatosan a kisvécével...

Egyébként meg igyatok finom Guinnesst, vagy Schöfferhoffert csapolva, mindkettő kiváló!