Szombat reggel, s annyi zöldség volt a hűtőben, hogy ezt el kellett készítenem. Még úgy sem lett gond, hogy hagymával még jobb lett volna, de azt nem találtam a szekrényekben sehol. Tocc!
A reggeli futás után gondoltam, eszek egy kis finomságot, szerencsére a másnaposság nem akadályozott ebben, mert abban az esetben nem vállalnám be a dolgot - arra a gyomorra nem ajánlott a csípős dolgok fogyasztása, legalábbis saját tapasztalataim ezt mutatják. (Mondjuk ez nem mindig akadályoz meg abban, egyek olyat is, ugye.)
Mindegy.
Szóval egy kis olaj a serpenyőbe, abba pedig jelen esetben került négy darab jalapeno, felkarikázva. Hagytam, hogy kicsit összepiruljanak ketten, aztán hozzáadtam három kaliforniai paprikát, két tévépaprikát nem túl apróra vágva, s megint hagytam őket kicsit sülni.
Megjegyzés: csípőssé sokféleképpen tehetsz egy ételt, nem kell hozzá nagy tudomány. De hogy az ízek összeérjenek és igazán érezd, hogy mivel is tetted csípőssé, jó, ha hagyod őket összeérni. Ennek egyik legjobb módja, ha a chillit például rögtön az elején, már az olajban hagyod kicsit, hogy kieressze mindazt, amit tud. Hidd el, jobb lesz így.
Miután úgy éreztem, hogy a sülésből elég, jöhetett a fedő a serpenyőre, ezalatt engednek egy kis levet a dolgok, majd hozzáadtam a paradicsomot is, ami szintén enged egy kis levet a fedő alatt. Ekkor adtam hozzá sót és egy kis petrezselymet, mást nem nagyon szoktam, mert a zöldségek íze simán megteszi a magáét, ha sikerül normálisakat beszerezni - nekem mázlim volt, a chillik mellett egy kis ez-meg-az nőtt a saját kis leértékelt kertemben, meg a szülők is szállítottak némi utánpótlást...
Néhány perc még fedő alatt, aztán egy kevés nélküle, reszelt sajt a tetejére, s kész is a reggeli! Összesen nem tartott tovább fél óránál az egész, a hozzávalók variálhatóak, egy kis hagyma még jobbat tesz neki, esetleg kolbász, szalonna simán belefér.