Megint sikerült belefutnom egy rendezvénybe, mikor máskor, mint úton a játszótérre. Egyszerű vasárnap délután.
Most éppen valami Őszikert című rendezvény volt a MOM Kult előtt, és ha a Wamp Design vásáron van chillis stand, akkor itt miért ne lenne? Benéztem, aztán meg is találtam mindent, amit kerestem - sőt, még többet is.
Feleségem meg is jegyezte, hogy biztos nem merem elmondani, hogy mennyiért vásároltam megint - úgy, hogy még mennyi bontatlan kisebb-nagyobb üvegcse van a hűtőben vagy a szekrényben. Írok is majd egy rövid posztot belőle, csak, hogy lássátok, ugye.
Node.
A lényeg, hogy benéztünk, nyilván családilag, aztán az ötödik kis asztalka már a szokásos piros-narancs-barna színekben tündökölt megrakodva szószos üvegekkel rendesen. Mint kiderült, ez volt a Rob-Chi.
Kellemesen el is beszélgettünk, hogy aztán rohanhassak pénzt felvenni, mert csak kápéban lehetett.
Közben persze a kölkök is találtak maguknak ezt azt, szóval vettünk húsevő növényt is, de közben meg belefutottam a Paprika Jancsili standjába, ahol nem tudtam ellenállni a jalapeno savanyúságnak.
Mikor meg már azt hittem, mehetünk végre ugrabugrálni meg motorozni a gyerekkel, akkor ez jött szembe.
Innen először továbbmentem, majd visszamentem, hogy csak nem hagyhatom ott, valamit kell venni a Chilli Chill Manufaktúrától is. Így összesen ezekkel tértem haza.
A szekrény, meg a hűtő tele szószokkal, én meg nem győznék írni róluk, csak férne bele az időmbe.
De majd haladok, valahogy.
