Rendelésre, mert hogy nem is én találtam ki, hanem Dóri. Majd közvetlenül utána arra is rákérdezett, hogy a csülök pékné hogy is készül.

[Lassan azért elérem, hogy nem kell kétféleképpen főzni, már csak a gyereket kell rászoktatni a fűszeres kajákra...]

Egyébként mivel sosem csináltam még ilyet, receptként Szasza és Kori megoldásai szolgáltak, köszönet nekik innen is. Így történt, hogy Tescoba indultunk marhahús beszerzésre, ahol előbbi állítása szerint kapható ír marha, ami ár-érték arányban kiváló. Sajnos csak egy doboz volt, egy félkilós, így kénytelen voltam beérni a másik fél esetében magyar marhával. Színre egyébként látható volt a különbség...

Mindenesetre ez még nem az az alkalom volt, hogy könnyű dolgom legyen, most még két fazékban, kétféleképpen ment a dolog, legalábbis egy idő után. Első körben jött a hagyma, nem kevés, két fej lila és két fej vöröshagyma került a fazekakba, jól. A lila az enyémbe, a vörös Dóriéba.

Aztán itt már el is váltak a dolgok, mert a lila mellé szeleteltem úgy öt-hat-nyolc bird's eye chillit, hogy jól összepiruljanak. Mellé fokhagyma, amit egyébként én nem szoktam fokhagymanyomózni, csak simán apróra vágom. Aztán a hús, majd egy kis sülés, ahogy azt kell, amíg jól meg nem barnul az egész.

Jah, nyilván só és bors került a rendszerbe közben a megfelelő mértékben, illetve egy kis pirospaprika, csak a biztonság kedvéért.

Eztán jöhettek a konzervek, első körben a paradicsom. Erre az ajánlatnak megfelelően hámozott paradicsomot választottam, nem is volt gond addig, amíg ki nem derült, hogy a hámozás csak úgy nyolcvan százalékosra sikerült, már legalábbis abban a konzervban, amit a D fazékba öntöttem.

Ki lehet találni, hogy ki nem szereti a paradicsomot ilyen és hasonló állapotában. Természetesen kedves feleségem, így a következő tíz percet azzal töltöttem a dolgok fölött, hogy halásztam ki a paradicsom héját, illetve, hogy próbáltam minél kisebb darabokra szétnyomkodni az egész paradicsomokat, közben bőszen állítva, hogy ez szét fog főni. (Megjegyzem, tényleg szét is főttek, ugye...)

Jöhetett megint egy kis só és bors, még egy kevés fokhagyma, aztán hagytam összefőni a dolgokat, illetve hagytam, hogy elfője a levét. Mikor ez megvolt, jöhetett a bab, illetve a kukorica (az enyémbe kevesebb, szinte csak mutatóba), és ezután már igazán alig kellett várni a kóstolásra.

Persze közben azért még kerültek bele fűszerek, só és bors utánpótlásként, kis oregano, illetve borsikafű, aztán az én adagomba került még egy kis fahéj és csak a biztonság kedvéért két három bird's eye chilli és néhány szelet szárított paradicsom is.

Első körben úgy nézett ki, hogy nagyjából egy hétig chillis babot fogunk enni, de meglepő módon már alig van belőle.

Mondjuk holnap ebédre még elég lesz azért...

A hozzávalók részletesen (és összesen, az egészre):

• 1 kg marhahús
• 2 fej vöröshagyma
• 2 fej lilahagyma
• 6-7 db fokhagyma
• 3 hámozott paradicsom konzerv
• 3 vörösbab konzerv
• 2 kukorica konzerv

Fűszerek:

• só, bors
• borsikafű
• oregano
• bird's eye chilli
• fahéj