Szerencsére még csak képletesen, de az azért már jelent valamit, ha néhány napig egyfolytában kapom, hogy "tízezret két pohár lekvárért" - a lehető legtöbb formában. (Mondjuk most van a rovásomon, mert hát vettem virágládákat is, hármat, hogy legyen hely a paprikáknak. Illetve hát venni kell majd beléjük földet, meg perlitet, meg csíráztatni is kell, ugye...)

Szóval végül is az enyhe kifejezés, ha azt mondom, hogy van vaj a fejemen. És most már dzsem is.

Mondjuk az is tény, hogy ez nagyjából valami pillanatnyi elmezavar lehetett, mikor megrendeltem a két üveget, hiszen ritkán adok egy tízest két üveg lekvárért, pláne úgy, hogy közben még izgulok is, hogy a Posta nevű képződmény berkeiben nehogy eltűnjön a rendelés. Valahogy megláttam a posztot a facebookon a The Hippy Seed Company oldalán, meg a felszólítást, hogy rendelésért írjanak Luke-nak, aztán valahogy ezzel olyan személyessé vált a dolog, hogy írtam is Luke-nak,

Kicsit haveroztunk, aztán megírta, hogy persze, szállítanak Magyarországra is, csak ne izguljak, mert végül is a postaköltség drágább, mint a két üveg.

És megrendeltem.

Azt tudtam a zélandi/ausztrál arcokról, hogy jószándékú bolondok, ők tesztelnek úgy minden szószt, hogy evőkanál tele, bekap, szájban megforgat, egy perc múlva lenyel. Nem tudom, hogy mi lehet a gyomrukban, de biztos van köze a teflonhoz - köstoltak olyan szószt, amiből ha én bekapnék egy evőkanállal, simán lyukat égetne belém. Ennyire azért nem vagyok mazochista.

Annyira viszont igen, hogy egy teljes napig gyönyörködjek a cuccban és ne kóstoljam meg - első este csak hirtelen, a megfelelő rákészülés nélkül tudtam volna, s inkább úgy döntöttem, ennyit megér.

De persze a második nap már nem bírtam és nem is akartam, így jöhetett a teszt.

Jimjam, azt már a felbontás előtt láttam, hogy nem az a kocsonyás-remegős, késsel szeletelhető fajta, hanem a kicsit folyékony, kicsit darabos anyag. Ez nálam már jó pont, így azért könnyebben lehet kenni is, meg kiskanállal kóstolgatni is. Az illata édes, nagyon édes, ugyanakkor valami ecetes savanyúság érződik rajta. (Meg időnként, most hogy már fogyott is belőle, emlékeztet egy kissé valami sajtszagra, ami meg valami lábszag szerű dologra, de ebbe ne menjünk bele inkább...) Talán valami barackot vagy ilyesmit érzek az illatában, de erre nem vennék mérget. De a lényeg a chilli benne, jól.

Már illatra is elsőre nyilvánvaló, hogy az egész magából a növényből jön, nem lesz benne ízfokozás, nem lesz benne semmi extra. Mindenesetre nagyon mélyet beleszippantani nem érdemes, mert az büntet.

Kóstolásnál első körben néhány másodpercig csak az édességet érzem, ami már-már a mézédes határát ostromolja. Ez az érzés szépen eloszlik a számban, mindenhová elérve, majd megérkezik a csípés is, nem is kicsit. Először a torkomat támadja meg, de mire lenne időm felháborodni, már a nyelvem és a szájpadlásom is ég. És ez így is marad néhány percig.

És ez így van jól. Mert hogy a cucc nagyon jó és nagyon kell. Nem tudom abbahagyni a fogyasztást, ettem már sültkolbászhoz, összekevertem rizses hússal, szendvicsre is kiváló - mi jöhet még?

Ahogy mondani szokták, megér egy kis ajtócsapkodást otthon...