Napok óta azon gondolkodom, hogy hogyan is kellene tesztelni, mik azok az igazán fontos paraméterek, amik alapján érdemes lenne jellemezni a kedves kis szószokat, de nem jutok dűlőre.

Pedig szósz van bőven a hűtőben, meg a konyhaszekrény polcain - addig nem is nagyon vehetek már újat, amíg ezeket el nem tüntetem onnan - a családi béke megőrzése mindennél fontosabb, ugye.

Eleinte azt gondoltam, hogy pontozok hat jellemzőt: külcsíny, belcsíny, felhasználhatóság, ár, beszerezhetőség és erősség. Abból jön egy átlag, aztán jónapot, meg is van az értékelés. De mi a lényeg? Mármint, van egy nagyon erős szószunk, aminek bűn rossz íze van, ráadásul könnyen beszerezhető. Kap egy egész jó átlagot - de tényleg jó az? Ajánlanám a dolgot? Nem. Tehát, mi legyen?

Ezeket az infókat jó tudni, de nem biztos, hogy bele kell, hogy számítsanak az átlagba.

Szóval mindent pontozok a fentiek közül, aztán lesz egy olyan pontszám (objektív), ami a számok alapján jön össze, és lesz egy olyan pontszám (szubjektív), amit én adok, az alapján, hogy mennyire ajánlom. Ez lehet, hogy nem is pontszám lesz, hanem egy sima szöveges besorolás - ezt még kidolgozom.

És természetesen külön kell értékelni az erősséget, ha esetleg aszerint szeretne valaki keresni és vásárolni.

A részletek az erősséget tekintve:

• Méreg: szétmarja a kanalat, mire a szánkhoz ér, a legerősebb fajta, csak gyakorlott, képzett gyomorral bíróknak!
• Halálközeli: nagyon óvatosan bánjunk vele, komoly problémákat okozhat!
• Nagyon erős: ez azért már ehető, de a csípősebb fajtából.
• Középszint: bármikor, bármihez, bármennyit.
• Lámlenge: alig csíp, feleségnek, gyereknek kiváló.
• Fű: Hagyjuk is...

Ami az ajánlást illeti:

• Kell: azonnal beszerezni.
• Ajánlott: valamire jó lesz, jó ha van otthon belőle
• Kuka: kedvenc szomszédaimnak, szeretettel, de haza sose.

Szóval egy teszt, háromféle pont és értékelés.

Aztán meglátjuk, hogy nem sok-e ez, vagy van-e értelme egyáltalán ennyire belemenni a dolgokba...