Jó dolgom van, tekintve, hogy a Szasza-család valamelyik tagja ellát azért időnként egy-egy finomsággal, legyen az csípős vagy alkoholos termék.
Nem olyan rég jelezte Szasza, hogy kapott egy kisebb mennyiséget cseresznyepaprikából, amit megfelez velem - én csináljak, amit akarok, ő csinál sajttal töltött változatot. Így én savanyúságot csináltam belőle, ő meg azt a másikat.
Aztán meg is jelent egy nagyobb méretű csatosüveggel, tele gyönyörűségekkel.
Abból a szempontból nem volt nehéz dolga, hogy a háromhónapos Sára Panna - aki mostanra már megtanult pogácsát sütni pufók kis kezeivel - két ökle együtt nincs akkora, mint a kisebbek a cserkók közül, szóval nem kellett apróságokkal bíbelődni, csak tele kellett pakolni az üreget megfelelő mennyiségű sajttal.
Mondjuk sajtból kellett, rendesen, ugye.
Ami elsőre odacsapott, az az volt, hogy az olaj nem volt zavaros a kiolvadt, szétkenődött sajttól - nem tudom, hogy sikerült megoldani, a cserkók tele voltak sajttal, de a sajt nem kezdett el kimászni belőlük, nem úszott az olajban, nem tapadt az üveg falára. Jó, az üveg alján volt egy kicsi, de annyi belefért.
Ami másodjára odacsapott, az az volt, hogy a cserkók ropogósak maradtak. Már szeletelni is úgy lehetett őket, hogy nem nyomódtak össze, pedig az irodában egy utoljára '56-ban éles késsel próbálkoztam. Egy igazán éles kés úgy szaladt volna át rajtuk, mint Giggs az Arsenal védelmén.
Az nem csapott oda, hogy a sajt finomra sikerült, ott azon lepődtem volna meg, ha nem jó. Tudtommal krémfehér, fűszerezve mindenfélékkel.
Mivel a cserkópaprikák erezete és magos része ki lett szedve, nem voltak olyan vészesen gyilkosak - magában is, köretként is lehett eszegetni a cuccot, első nekifutásra megettem vagy négyet, aztán a salátába is tettem párat, meg este, mikor hazavittem is lenyomtam néhányat, biztos, ami biztos... Tudtam volna élvezni, ha kicsit jobban csíp, illetve ha valahol ez és a Szasza-papa által készített cucc között van a dolog - mert abból meg nem nagyon lehetett enni anélkül, hogy komolyabb gondot volna - már ha értitek, mire gondolok, ugye.
Ami plusz jó, hogy az olajat fel tudtam használni salátákhoz is - ebédemet feldobta kicsit a csodás irodában.
Nem is tartott sokáig az egész, az egy hetet sem érte meg, sajnos, remélem, hamar készül a következő... (Ez nem célzás, csak úgy mondom. Szasza, ne vedd magadra, semmiképpen.)
Az összes kép egyben:
