Eljött a második hét újabb fotók az egyes számú helyszínről. A héten elég komoly változások történtek, egyrészt a hazai növénykék igen komoly növekedésen estek át, másrészt pedig az is látszik, hogy a leégett növényke olyan, mint a Real Madrid a Barcelona alázása után: kezd magához térni:

Megjegyzem, mivel jön a téli szünet a melóban is, a láda rövidesen hazakerül, így nem sokára jobb minőségű fotók készülnek majd - otthon a rendes géppel is csinálok képeket, nem kell a mobiltelefont használni.

Kis helyzetjelentés a növények háza tájáról. Történt egy kis baleset, mert az egyik lámpánk kicsit elengedte magát - eltört a műanyag borítás, így a lámpa még bekapcsolt állapotban rázuhant a paprikákra. Egyet telibe is talált, így az nem bírván a meleget, kicsit elégett.

Íme a gyilkos:

Elöljáróban annyit, hogy ezekkel mindig megjárom - és sajnos ez sosem veszi el a kedvem. Már sokadjára vásárolok ilyen cuccot (mármint olyat, ami pont így néz ki, ilyen üvegben van, ilyen mennyiségben, "extraverysensational hot"), aztán mindig kiderül, hogy nem. Olyan ez, mint mikor leülök olasz focit nézni (főleg mostanság, mikor szinte alig nézhet a szerencsétlen angol foci rajongó mást a tévében) - várom a jó meccset, aztán kiderül, hogy ez csak a lagymatag olasz verzió.

Szóval ez is megtetszett, gondoltam végül is bajom nem nagyon lehet belőle, maximum elajándékozom valakinek. A vásárcsarnokban találtam rá, nagyon bíztam benne, hogy ez esetben megfordul a tendencia - hát nem. (Nem tudom, hogy miért is kell bedőlnöm magamnak folyton - mondjuk egyszer majd lehet, hogy bejön.)

Mindegy, igazából minek is húzzam tovább, sok mindenre nem tudtam használni ezt a dolgot.

A Malackarajon olvastam, hogy van egy Manga Cowboy nevű étterem a Ráday utcában, ahol lehet enni valami nagyon csípőset. A bejegyzés írója (Péter Anna, tudtommal) szerint ő a tíz csirkeszárnyból alig tudott egyet-kettőt megenni, annyira nagyon csípős volt a cucc. Ezek után természetesen nagyon kíváncsi lettem, meg is szerveztem egy-két baráttal a látogatást... (Nem lesz minden teljesen pontosan leírva, mert valamikor a nyáron történt még mindez, így emlékeim kissé már megkopottak az ügyben.)

És tényleg. Néhány napja véletlenül rátaláltam az egyik polcon az utolsó saját jalapenoból készült savanyúságra, amiből most ettem meg az utolsó jalapenot.

Hát, ilyen finomat és ilyen erőset még nem láttam. Erős is volt, ropogós is volt, nagyon jól sikerült. És tényleg a legvége volt.

Ebben a paprikában még a magok sem barnultak meg, hanem szép fehérek maradtak.

Szépen búcsúzott az idei termés - remélem, ez lesz az alapja a következőnek.

Nem túlzok a címmel, ez a szósz bizony az egyik legjobb, ami a piacon kapható. Már legalábbis az úgymond egyszerre ehető, bármivel fogyasztható, mindeközben azonban igen csípős szószok között.

Először teljesen véletlenül akadtam rá, éppen a Vásárcsarnokba mentem, hogy végre vegyek magamnak szeletelt jalapenot (savanyúságként, 3 kg, konzervben, valami 3000 forint talán, és nagyon jó), de az pont elfogyott - illetve csak egy darab volt, azt meg már a haveromnak ígértem. Szóval mivel ezzel így jártam, gondoltam keresek valami mást. Így találtam rá a Sriracha sorra, mert hát nem is egy van belőle. Viszont ez volt a legolcsóbb, illetve ennek volt a legjobb ár-érték aránya, ha jól emlékszem, 600 volt egy flakon, míg az ízesítettek 1200-nál kezdődtek. Annyit meg mondjuk nem ért nekem az, hogy fokhagymás is legyen a szósz...

Így hát maradt a zöld kupakos, eredeti, ízesítetlen szósz. Azóta meg járhatok folyton a Vásárcsarnokba, hogy feltöltsem a készletet, mert ezt még Feleség is bírja, sőt, mondhatnám kedveli. De mindenképpen fogyasztja.

Az íze kiváló, az erőssége nagyon jó, pont kellemes, ettől nem fáj senkinek semmije - még másnap sem. Viszont ilyet semmilyen ketchup nem tud hozni, még az Extra hot Heinz vagy mi sem - pedig az még egész elviselhető a többi "very hot" társával ellentétben a piacon. Szóval ez erős is, finom is, ketchup is - csak ajánlani tudom.

Az úgy kezdődött, hogy valamikor augusztusban egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy már sokadjára beszélünk arról, hogy ültetni kellene chillit. Csak úgy biztos, ami biztos alapon, hogy legyen otthon mindig finom alapanyag.

(Ennek az apropója persze egy szégyenteljes kísérlet volt: még tavasszal kaptam egy csomó chillimagot egy barátomtól, azokat szépen kicsíráztattam, aztán elültettem a kertben - lett is belőle egy csomó paprika, TÉNYLEG nagyon sok, a csúcson naponta szüreteltem tízet-tizenötöt. Szóval minden rendben is volt, a paprikák finomak voltak, húsosak voltak, az illatuk is nagyon pöpec volt - az egyetlen hiba, hogy nagyjából az öt százalékuk volt nagyon csípős, öt százalék enyhén csípős, a többi meg egyáltalán nem. De még csak nyomokban sem. Még a gyereknek is adhattam volna belőle.)

Én már elég sokszor jártam úgy, hogy elmentem ebédelni valahová, ahol aztán nem volt szinte semmilyen csípős szósz - arról nem is beszélve, ha mondjuk csak erős pista van.

Így nagyon megörültem, mikor az utolsó rendelést állítottam össze a Chilli Pepperéknél, mert megláttam ezt a kis csodatartályt, amiben állításuk szerint úgy négy kajálásra elegendő cucc van. Vízálló, illetve azt mondák, elég jól bírja a leejtést is.

Nos, ejteni már ejtettem le a kulcscsomómon, de nem tört el. Vízbe még nem tettem, de nem is nagyon szeretném.

Az meg, hogy négy kajálásra elég - hát, szerintem kicsit alábecsülték a saját chillijüket. Egy laza tippel azt mondom, hogy elég lesz a mennyiség vagy húsz-harminc kajálásra...

Update: Aztán kicsit rákattantam a dologra, hogy hogyan találhatnék valami fém cuccot, ami kicsit elegánsabb, esetleg tartósabb, mint ez a műanyag dolog. (Nem mintha eddig bármi gond lett volna vele, de azért mégis...) Szóval így találtam rá az amazonon a különböző tabletta tartókra - kulcskarikára fűzhetőek, többnyire vízállóak, még olyan is van, aminek az oldalán van egy kis ablak, hogy láthassa a tulaj, hogy mennyi tabletta van benne. Na, szóval ha ebből elfogy a paprika, rendelek egy olyat majd...

Ez a csomag is az előző rendeléssel jött - annyira vártam már, hogy valamilyen kapcsolatba kerüljek a Jolokiával, mint augusztus elején hogy kezdődjön a Premier League.

S nem is csalódtam.

Ahogy kibontottam a zacskóját, megcsapott a paprika illata - ilyet még nem nagyon éreztem. Vettem már sokféle chilliport, volt köztük extra erős (nevében legalábbis), de ennyire jó illatú még nem. Nagyon erőteljes, nagyon kellemes illat, édeskés - mintha maga a paprika lenne. A csomagolásra mondjuk nem érdemes időt vesztegetni, műanyag zacskó és kész.

Nem nagyon láttam viszont még ennyire finomra darált paprikát - éppen ezért nagyon kell vele vigyázni, mert nagyon könnyen száll. Főleg a kisgyermekes családoknak érdemes figyelni erre. Mikor először kibontottam, mint a lenti fotón is látható, a tűzhely felett tettem. Csak óvatosan megkóstoltam, nem öntöttem belőle sehová, aztán feleségem csak megjegyezte, hogy mintha valami csípné a szemét. Ezt aztán egész nap mondta.

Úgyhogy másnap inkább kimentem a lakásból, hogy a zacskóból valami fűszertartóba töltsem át a port. Töltöttem, töltöttem, aztán csak azt vettem észre, hogy valami nagyon facsarja-csavarja-csípi az orromat. Na, akkor döntöttem el, hogy a csípős cuccaimat külön szekrényben, elzárva tartom, nehogy valami gebasz legyen otthon.

Na de jöjjön a lényeg.

Íz 10/10

Nincs mit mondani, vagy legalábbis nem kell sokat magyarázni - kiváló. Magában ugyan nem nagyon próbáltam, elég ritkán szoktam chilliport kiskanállal fogyasztani, de meglepő módon is fogyasztható, ha valami szendvicsre szórom.

Egyéb ételekbe főzve meg egyenesen kiváló - bár a levesekkel érdemes vigyázni, többször megesett velem, hogy rászórtam a levesre, összekevertem, aztán mikor a számhoz emeltem a kanalat, az első levegővel a kis szálló részecskék egészen kikészítették a torkomat.

Csípősség 8/10

Gondolom, az mindent elmond, ha azt mondom, hogy ez a legerősebb paprika a világon, több mint egymillió SHU-val bír (Scoville Heat Unit, erről is kicsit később majd). Elég keveset kell használni egy-egy adag ételhez, hogy élvezhessük a finom ízt és a benne rejlő erőt. Nem kell túlzásba vinni, tényleg megteszi a dolgát óvatos mennyiséggel is.

Ebből szerintem kell minden háztartásba, aki szereti a csípőset, rendeljen belőle azonnal!

Mivel is kezdjem, ha nem egy igazán kemény versenyzővel. Alapvetően már elég rég óta szerettem volna kipróbálni valami durvát - aztán megtaláltam ezt a kedves dolgot a Chilli Pepper Company-nál, őket meg relatíve ismerem, tőlük rendeltük a chilli magokat, szóval gondoltam itt az idő, hadd szóljon.

Persze ha már rendeltem, akkor rendeltem mást is - 50 gramm Bhut Jolokia por is belekerült a csomagba, de erről majd egy későbbi posztban. Most nézzük ezt a dolgot. Arról, hogy hogyan is tesztelek/tesztelünk, bővebben itt.

Mindenesetre a lényeg, hogy már nagyon vártam, hogy megérkezzen a rendelés - szerencsére ezek elég gyorsan szállítanak. Hétfőn rendeltem, pénteken már mehettem is érte a postára.

Illat és állag 3/10

Az illata nagyon erőteljes, szinte már azonnal csípi is az orromat. Nem túl kellemes viszont, s azokból az alkotóelemekből, amiket az üveg oldalán felsorolnak, szinte semmit sem érzek. Talán az ecetet - ami nem jelent túl sok jót. Az állaga elég folyékony, ezért érdemes vigyázni, mikor egy-két csöppet akarunk csak az ételbe/re.

Íz magában 5/10

Tekintettel arra, hogy csak éppen hogy bele mertem kóstolni, nem mondanám, hogy halálra kóstoltam. S azt is elnyomta az erősség. Viszont kellemesen szétáradt az egész számban, s ott is maradt jó pár percig - innen az elnevezés gondolom. 

Íz valamilyen ételben

Sajnos ebben az esetben sem tökéletes az élmény, az a kellemetlen, erős íz teljesen elnyom minden mást. Ezen mondjuk lehet javítani azzal, hogy egy egész tányér ételhez csak egy-két-három csöppet adunk - ez egyébként a csípősség miatt is ajánlott.

Csípősség magában: 8/10

(De csak azért, mert tudom, hogy van ennél csípősebb, például a Mad Dog bizonyos szószai - majd azokat is teszteljük...) Valójában gyakorlatilag már ez is bőven elég - első körben jól összeráztam, majd a kupakjába mártottam a kisujjam, nagyon óvatosan. Jól leizzadtam, ahogy kell. Nagyon kellemes volt - de mint azt a gyártók is javasolják, magában ne erőltessük hosszú távon. Viszont egy barátom úgy járt vele, hogy kisujjával megkóstolta, majd másfél óra és két-három kézmosás után véletlenül belenyúlt a szemébe - úgy tíz percig folyt a könnye.

Csípősség ételben 8/10

Mint azt fentebb már írtam, mindenképpen ajánlott pár cseppel ízesíteni csak, akkor kellemesen csípőssé tudja tenni az ételt. Én egyszer kipróbáltam keményebben - szégyen ide, szégyen oda, nem tudtam megenni a bolognait.

Csomagolás 5/10

Semmi extra, jól néz ki, de ők nem foglalkoztak nagyon az extrákkal - inkább teletömték a cuccot anyaggal.

Összességében igazából azt mondom, hogy nem voltam maradéktalanul elégedett. Csípősségben majdnem azt hozta, amit vártam (kicsit azért többre számítottam), az a fura mellékíz viszont sokat ront a helyzeten. Nagyjából annyit, hogy ez már biztos nem lesz a kedvenc szószom.

Szóval jöhet a következő.