Egészen elképesztő fejlődés tapasztalható. Teljesen össze vagyok zavarodva, hogy egy klasszikust idézzek.
Növögetnek, növögetnek? Nem, ezek szinte kirobbantak a földből. Egyelőre persze leginkább a hazai klímát már ismerő versenyzők vannak az élen, de a tavaly rendelt magok is kezdenek felzárkózni. Íme egy nagytotál az egész ültetvényről.
Vagy nem is tudom, micsodája, mert bár mindig nagyon várjuk az újabb adag meglepetéseket, viszont legalább ennyire fázunk is a bennük rejlő lehetőségektől, mert hát be kell vallani, hogy Szasza apukával nem vagyunk egy kategória, na. Márpedig ezek neki készülnek.
Igazából a legjobb dolog a paprikakrém, ami aztán igazán nem folyik, olyan sűrű, hogy az csak na, viszont legalább olyan csípős, hogy gyakorlatilag cserélhetem a szájbélésemet egy-egy ebéd után. S ezért mondom, hogy Szasza apuka nem kispályás, mert ő ebbe a krémbe chipset mártogat. Röhögve, a haverjaival.
Itt van hát a macsakapöcse savanyúság, nagyon örülünk. Kis üveg, komoly teljesítmény. Én sem tudok belőle sokat enni, ma reggel a szendvicsemhez megettem hármat, de a harmadik már komoly örömet okozott, nem is bírtam tovább. Inkább sziszegtem egy tíz percet.
Nem sikerült jó képeket készítenem így este, de azért valami látszik. Holnap majd jobbal is jelentkezem.
Egyébként ezek mind a hazai versenyzők, mármint azok, amiket Sünétől kaptam, illetve ami a macskapöcse magokból növekedhet.
(Rögtön egy zárójeles megjegyzéssel kezdem, mert aztán közben valahol szerencsére elveszett az a címben említett kis hiba, de aztán már nem akartam megváltoztatni...)
Csin szószának sikerén annyira belelkesültem, hogy gondoltam kipróbálom, milyen is lehet ilyet csinálni. Viszont nem nagyon jártam Tesco környékén, hogy habanerot vagy jalapenot vásároljak, így maradt a Fehérvári úti Vásárcsarnok, ahol viszont csak hegyeserőset láttam. Mondjuk ha nagyon kerestem volna, akkor lehet, hogy találok mást is, de nagy energiát nem fordítottam a dologra, tekintve, hogy közben Luca Fannit is cipelnem kellett ide-oda.
Szóval vettem 5 db hegyeserőset, illetve két darab TV paprikát. Azt persze elfelejtettem, hogy nincs otthon olivaolaj, meg fokhagyma, de sebaj. Kezdjük így.
Ügyesen fel is daraboltam őket apróra, aztán be a turmixgépbe, kis napraforgóolaj, kis só, kis bors, egy kis hagyma, aztán hadd pörögjenek azok a kések.
Mint az előző videó is mutatja, elindult a magok csíráztatása, s bár én csak akadályoztam Lucát a munkában, azért csak sikerült valahogy befejezni az első mini üvegházat.
Azt hiszem, megfertőztem. Legalább egy valakit...
Vasárnap felhívott Csin, hogy Tescoban volt és látott néhány féle paprikát, amiket jól meg is vásárolt. Mit kezdjen vele?
Tanakodtunk egy keveset, együk meg nyersen, na de azzal mindig voltak gondjaink, mármint hogy egy igazán csinos adag habanerot nehéz letolni egy hét alatt, még ha hárman próbáljuk is. Jó dolog, nagyon jó dolog elharapdálni egy-egy szendvics mellé, de nem annyira hatékony, ha nem haladunk elég gyorsan, akkor megrohad, megpenészedik. Ráadásul most volt három féle paprika a kosárban.
- Habanero
- Jalapeno
- Thai chilli
Ennyi kell a paprikáknak, úgy látszik. Volt nagyjából egy hét szünet a télben, legalábbis a napsütés hiányában, s ez a két magyar versenyző meg is zakkant egyből.
Úgyhogy még az is lehet, hogy az egyébként nagy részt unalomba fulladt 2010-es chilli projekt is hoz valami eredményt majd...
Na, ma megvolt az újabb rendelés is, ez egy kicsit bővebbre sikerült, mint számítottam, de sebaj. Először csak néhány új magot szerettem volna, de aztán rendeltem végül is még tápoldatot, valami előzetes kezelődolgot a magoknak, illetve találtam valami chillis mézet is, amiről azt írták a honlapon, hogy kiváló bronchitisre - legalábbis dél-amerikai indián törzsek kifejezetten ajánlják.
Az tény, hogy elég sok dolgot szeretnék kipróbálni, amit dél-amerikai indián törzsek ajánlanak, de errefelé nem nagyon lehet, úgy hogy erre a lehetőségre le is csaptam, ahogy kell. Aztán még Szasza is megtalált, hogy ő is rendelne egy-két magot. De nézzük csak sorjában.
Az érkező és szaporítandó reménységek:
Chocolate Habanero
Február van, annak is a közepe lassan, így nincs mit tenni, neki kell vágni az előkészületeknek. Alapvetően nagyon izgulok most, igazán nagyon várom az előkészületeket és a felkészülést. Holnap hazahozom a megmaradt magokat, s kiszórom őket, indulhat a csíráztatás. Előtte azonban még be kell(ett) szerezni néhány dolgot:
Egyelőre ennyi jut eszembe - viszont jó hír, hogy a nagy része már itt is van a lakásban. Íme a csíráztatók:
Vasárnap este Sünénél néztem a XLV. Super Bowlt, s akkor kiderült, hogy ő bizony már elkezdte csíráztatni a magokat - sőt, igazából már korábban kellett volna.
Szóval nagy öröm, hogy megjött a napfény, ennek most nagyon örülünk. A növények még inkább, íme, ilyen, mikor ömlik befelé.
Ezzel vigasztalom magam mindig, mikor a paprikákra nézek.
Bár most azért azt kell mondjam, hogy tényleg van valami változás, így száz évvel az után, hogy elültettük őket, mintha mondjuk kicsit növekedésnek indultak volna. Kicsit. Picit. Mint a magyar gazdaság. Még az is lehet, hogy én is csak bekamuzom magamnak, mert nagyon úgy akarom látni.
Viszont itt vannak a fotók, döntsetek ti, hogy javult-e a helyzet - előtte azonban néhány infó, mert történtek változások a növények életében.
Az orosz mustárok kapcsán felmerültek az angol mustárok is, így most lássunk egy kis összefoglalót, hogy hogy is volt ez az egész.
Az első angol mustárral akkor találkoztam, úgy 2000 környékén úgy döntöttem, hogy mivel nincs diploma, dolgozni nem nagyon kellene még, hát menjünk Angliába, aupairnek. Megtanuljuk a nyelvet is, szórakozunk is, minden rendben. A vége mondjuk ez is lett, de azért közben történtek érdekes dolgok, bár ez jelen poszt szempontjából annyira nem is érdekes.
Mindenesetre úgy alakult, hogy találtam egy családot, Chalfont St. Giles-ban laktak, odamentem, ott is maradtam. Nem sokáig, csak pár hónapig, aztán máshová mentem, annyi elég volt belőlük. Viszont itt futottam bele a hűtőben a Colman's mustárba.
Ritka, mert eddigi pályafutásom során mindösszesen kétszer találkoztam velük, így végül is nagy dolgokat nem mondhatok róluk, mint kategóriáról.
Mindenesetre az első versenyző jó pár évvel ezelőtt érkezett hozzám az oroszoktól, egy kolléga járt ott és vagy ezt hozta ajándékba, vagy pedig én kértem, hogy hozzon nekem egy valami ilyesmit. Mert hogy a mustárokat akkor már nagyon szerettem, bár akkor még igazából egy márka egy termékére korlátozódott a dolog.
A Colman's mustárokkal 2000 környékén találkoztam, amikor Chalfont St. Giles-ban aupairkedtem a nem tudom már milyen családnál, s először gondoltam enni valamit a hűtőjükből. Nagy élmény volt, alig tudtam szóhoz jutni, de erről majd egy kicsit később.
Na, mindenkit összeállítottam egy képpé, így jól látszik, hogy kik is érkeztek pénteken a ködös Angliából.
Balról jobbra haladva, szépen sorban:
Mr. Vikki's H.H.H - Hell Hot Habanero
Nando's - Medium Peri-peri sauce
Cool Chile Co - Chipotle Shile Ketchup
Levi Roots - Reggae Reggae Sauce
Encona - West Indian Original Hot Pepper Sauce
Mr. Vikki's - King Naga
Majd persze igyekszem leírni a finomságokat is, annyi már biztos, hogy a Mr. Vikki's dolgok annyira nem veszélyesek, mint amennyire az eladó mondta, viszont kifejezetten finomak, kellemesek. Azokat nem bírtam ki, hogy nem kóstoljam meg, a többivel még várok...
Mint a Hell Hot Habaneron látszik, őt egy kicsit megviselte az utazás, az olaj kicsit kifolyt...
Mondjuk ez legyen a legnagyobb bajom, ugye.
Hát, nagyjából csak ennyit tudtam kimondani úgy egy negyed óráig, mikor az utolsó paprikát is megkóstoltam és végre kaptam levegőt megint.
De ne rohanjunk előre, ugye. Az történt, hogy el kellett szaladni a Tescoba, mert ott láttunk olyan ajándékot, amit kinéztünk a gyerek születésnapjára. (Gyurma, mindenféle formákkal. Aztán persze nem azt vettünk neki, hanem valami legófélét, de mindegy is.) De ha már ott járunk, akkor vásárolunk mást is, hiszen jönnek a kedves rokonok ünnepelni, legyen mit enniük.
Most már gyakorlatilag mindenki azzal foglalkozik, hogy a paprikák fejlődjenek. Ha ez sem segít, akkor nem tudom, mit tehetünk még.
Tavaly emlékeim szerint hasonlóan töltöttük a szilvesztert - itthon üldögélve családdal és azon izgulva, hogy mikor is ébred fel majd az akkor éppen-mindjárt-egy-éves Luca. Most mindjárt kettő a kis majom, és egész ügyesen viselte a nagy tüzijáték és petárdabulit, csak éjfél után ébredt fel. (Mondjuk most be is rúgtam itthon kicsit...)
Nade, ha jól emlékszem, akkor tavaly lencselevessel neveztünk a nagy "egyél lencsét, hogy legyen pénzed versenybe", s mivel 2010 azért annyira nem volt ilyen téren kiváló, hát most lencsesalátával próbálkozunk. A múltkori, Auchanban vásárolt lencse nem volt túl jó minőség, így visszatértünk a jól bevált aldishoz - nagyon nem értek hozzá, de ez pöpecül megdagadt a vízben, amíg állt a lábasban, ellentétben az előbbivel.
Bár nyilván nem ma (12.26.), hanem pénteken (12.24.), de ideért hozzánk az összes növésben lévő paprika. Ebből kifolyólag viszont elkezdtem elfoglalni a hálószobai ablakpárkányt is.
S ezzel ideért az a csomag is, ami egy kicsit jobban lett felcimkézve, mint az előző, így ez esetben tudjuk, hogy milyen magok is éledeznek a balkonládában:
Ööö, első ránézésra az látszik, hogy nem annyira fejlettek szegények, pedig azért telepítettük át őket egy új helyszínre, hogy ott majd több napfényt kapnak. Ami igaz is volt egyébként, biztos, hogy többet nap érte őket - talán csak az a baj, hogy ez nem látszik.
Szóval igazából, mikor kitaláltam ezt a századik dolgot, hogy csinálni kellene, akkor azt gondoltam, hogy majd írok a csípős szószokról, meg a paprikákról. Aztán rájöttem, hogy szeretem a mustárokat is, aztán meg rájöttem, hogy akkor meg már miért is ne írjak mindenfélékről, amiknek közük lehet a csípős, fűszeres dolgokhoz.
Így alakult hát úgy, hogy most a nem rég vásárolt Csípőspaprikás Füstli következik a sorban - elsőként megtörve a csillis szószok egyeduralmát itt a blogon.
Hétvégén bepótoltam a lemaradást és megvettem a maradék jalapenot - azt, amelyikben nem szeletelt paprika van. Aztán kiderült, hogy nem is jalapeno, hanem peperoni, mégpedig Macedóniából. De ekkor már nem adtam fel a reményt, így elhoztam. Abból baj még sosem volt.
Ma meg gondoltam kipróbálom a lakás új konyhaszigetén történő fotózást, hátha így jobbak lesznek a képek, mint az eddigiek - így aztán az is kiderült, hogy ott nincs elég fény, így kénytelen leszek lámpát szereltetni oda is. Sebaj.
Egyébként mivel az előző adagból már elfogyott a kevésbé erős piros, így abból is beszereztük az utánpótlást - nem tudom őket elégszer dícsérni.
Na, végre sikerült időt találnom, így újabb lépést tettünk előre a paprikák fejlődése érdekében. Vettem egy adag virágföldet, de nem is kellett, az első adagból maradt annyi, amennyi ennek a háromnak elég lett. Így viszont egy adag föld felkerült most a padlásra - jövőre meg lesz a helye.
A kaspók egyelőre nem a legszebbek, de most úgy gondoltam, nem akarok nagyon sokat költeni, így a Bauhaus kínálatából bevásároltam pár dolgot. Nyáron/tavasszal egyszerűbb dolgom lesz majd, mert csak felviszem a dolgokat a padlásra, ott meg jó idő lesz, napfény is lesz - most viszont kell még harcolni is a helyekért - Feleség nem annyira örül neki gondolom, hogy gyakorlatilag lassan mindenhol paprikák lesznek. Mondjuk még nem hőzöngött...
Mindenesetre a gardróbszobánk párkánya eléggé túl van már terhelve, éppen csak elférnek a dolgok.
Az egyes számú balkonláda hazakerült - nincsenek túl jó állapotban szegény növények, de meglátjuk, hátha magukhoz térnek valahogy.
Tavaly ilyenkor találkoztam először ilyen savanyúsággal az Aldiban, nagyon is megtetszettek, s csodálkoztam is, hogy miért is nincs tovább a polcokon. Aztán rájöttem, hogy az Aldi ilyen, egyes dolgok csak ritkán vannak, rövid ideig.
Mondjuk furábbnál furább dolgok - mivel az csak az utóbbi időben járok gyakrabban hozzájuk, így csak innen tudok idézni, de ilyen dolgokkal találkoztam, hogy:
Na de ez a dolog nem az Aldiról szól, hanem az ott kapható finomságról. (Az mondjuk biztos, hogy találok még egy-két érdekességet majd errefelé, lesz például sajttal töltött paprika is, ha minden igaz...)
Ők lennének azok. Valami 400 forint darabjuk, szóval nem az a nagyon vészes kategória, viszont egészen finomak. Van egy harmadik féle is, abban nem szeletelt paprika van, hanem egész, meg nem mondom, hogy miért is nem vettem abból is - talán mert nehéz volt már jobb kezemben Lucát cipelni, a bal kezemben meg telepakolni a kosarat. Mert hát Lucát vittem ki tegnap, s nyilván csak az első 132 méteren volt hajlandó sétálni...