Csincsinnél is megjelentek az első kis paprikakezdemények, remélhetőleg lassan szüreti mulatságot is rendezhetünk...

Nos hát, a 2010/11-es fociidény véget ért, lehetett volna jobb is, de sebaj. Volt olyan, hogy semmit sem reméltem, aztán volt olyan, hogy mindent reméltem, aztán meg vége lett. Jöhet a nyár - és az átigazolás.

Illetve, jöhet a nyári idény, mert hogy ahogy véget ért a foci, megjelentek az első chillik a növényeken. Éppen jókor, és természetesen a már kicsit "hazaiasított" versenyzők tepernek az élen, de azért csak lesz valami. Ugye eddig csak azokról tudtam szüretelni, amiket még tavaly szeptemberben csíráztattunk, s összesen három tő maradt meg, egy spagna, illetve kettő macskapöcse.

Hát, a bejegyzés sajnos nem abban az euforikus hangulatban íródik, mint terveztem, de azért emlékezzünk meg a Barcelona tegnapi sikeréről, mert megérdemlik. Ők a világ legjobb csapata, a MU pedig a második. De lesz ez még máshogy is!

Mint ahogy ez a hét sem fog szerepelni a legjobb heteim listán. Volt itt minden, baleset, vereség, betegség, temetés, úgyhogy nagyjából örülök, hogy vége is van már, na. Jöhet az új hét, jöhet az új szezon, s most pár hónapig semmi más nem marad, csak a Gossip Column - remélem érdekes átigazolási szezon lesz.

Mindenesetre a döntő előtt már nem nagyon tudtam mivel elütni az időt, ezért csináltam egy kis erős pistát. Igen jól sikerült, szerencsére. A hozzávalók:

Mások is próbálkoznak a paprikanevelgetéssel, s mint a mellékelt ábra bizonyítja, sokkal jobban, mint például szurkolással, tekintve, hogy a lenti fénykép Főző kolléga irodájában készült, aki pedig nem ismer más csapatot, csak az Arsenalt.

Na de fekvő ellenbe még egyet már nem, a lényeg, hogy paprikák igen szépen haladnak a jó termés felé, úgy látszik, a céges környezet sem rossz nekik... (Jövőre meg csak meglesz az a harmadik hely...)

A címke szerint macskapiros típusú paprikák lesznek majd belőlük, reméljük, tömegesen!

Öten a kis növénykék közül már igen komolyan elkezdtek növekedni, így nem maradt más megoldás, szét kellett őket ültetni. Ezzel viszont az is eldőlt, hogy az utolsó ablakpárkányt is uralmam alá vontam...

Természetesen Dóri kitörő örömére.

A tegnapi (csütörtök) bringázás annyira jól sikerült, hogy mire hazaértem, teljesen összefagytam. Jó választás volt a rövidnadrág-rövidujjú póló kombó, az biztos. De ennek örömére, hogy fölmelegítsem magam kissé, gondoltam készítek még egy adag hermelint.

Szerencsére akadt még otthon egy kis camembert, illetve szereztem fetát is, biztos, ami biztos. Az eljárás ugyanaz, a végeredmény egy fokkal jobb, de mindenképpen erősebb!

Eljött a nagy pillanat, az Arsenal elleni vereséget követően nem bírtam tovább, s miután heteket (talán másfél-két hónapot?) érlelődött a növényen, majd hirtelen három-négy nap alatt zöldből pirosba fordult, leszüreteltem.

Egyébként olyan igazi, maggal tömött macskapöcse, egészen húsos, illata erőteljes - íze az az igazi csípős paprika, amit alapvetően nagyon szeretek.

Viszont egy idő után ezt nem lehet érezni, mert elég komolyan csíp is a cucc - konkrétan három harapással ettem meg ezt a képen látható egyedet, de majdnem elkezdtem csuklani, ahogy azt kell. S bár az első kemény roham után elég hamar csillapodott a tűz, egy bizonyos szint alá viszont nem nagyon akart esni a következő másfél két órában, így történhetett meg, hogy még egy óra múlva, mikor megnyaltam a szám szélét, még mindig érezhető volt az ereje...

És a növényen csak jönnek, jönnek az újabb kis paprikák!

Az első körös, hirtelen fajták Csincsin lakásából:

PapiMami hazament, s most jött rám a késztetés, hogy lemérjem a spagna-t. Ez a növény igen komolyan megnőtt, főleg, hogy az elmúlt egy-két hétben napi jó pár centimétert növekedett. Az elmúlt héten biztos nőtt egy tízest.

Luca meg feltétlen ott akart sertepertélni a növénynél.

Hogy őszinte legyek, nem nagyon tudtam, hogy mi is lehet ez a dolog, mikor egy ilyen tárgyú levelet kaptam. A hermelinről már hallottam, annyit tudtam róla, hogy bunda lesz belőle, gondolom, akkor védeni is kell, meg bundaviselés pfuj. Ebben az esetben viszont nyilván nem erről van szó - a hermelin egy cseh sajt, hasonló a camembert-hez, kicsit penészes cucc.

Aztán a nagy kereskedésben arra is fény derült, hogy a "nákladný" az "espensive" cseh megfelelője, legalábbis az egyik online szótár szerint. Mondjuk azt már én gondolom, hogy ebben az esetben leginkább a "gazdagon" kifejezés megfelelője lehet...

De mindegy is, köszönet Főző kollégának, aki talált egy négyéves receptet, amit most elküldött újra néhányaknak, s akik közül Szasza továbbküldte azt nekem is. Így jutottunk el odáig, hogy ma még borókabogyóért elugrottam az Auchanba, s nekikezdtem az előkészülteknek: camembert-, hagyma-, fokhagyma-, és habanero szeletelés.

Csincsinnél is beindultak a dolgok...

Ha minden igaz és jól emlékszik, akkor thai chilli lesz belőle.

(.cs)

A húsvéti hétvége 4 nap nyugi a búrában jót tett nekik a búra alatt, mert legnagyobb meglepetésemre ma reggel ez a kép fogadott:)

Rendhagyó módon kezdődjön a bejegyzés a végeredménnyel...

Szóval ezt nem hagyhattam ki, Luca meg annyira rajta szeretett volna lenni a képen, hogy végül is így alakult.

No comment.

Na, ezt mindig szerettem csinálni, s egész jól is megy, köszönhetően a korábbi jó kis másnapos szombat reggeleknek. Mostanság kevésbé másnaposak, viszont az egész heti biciklizés után jöhetett a fittness reggeli. Így kezdődött:

Az egész végül is úgy kezdődött, hogy nem tudtam ellenállni a saját hülyeségemnek. Szöget ütött ugyanis a fejembe, hogy csinálhatnék saját finom kis ketchupot is, ha már, ugye.

Így vettem egy kiló paradicsomot, ami nyilvánvalóan nagyon jó döntés volt így március elején (a szósz még akkor készült...). Nyilván igen finomra értek a kis paradicsomok a kamionon. Lényegtelen, gondoltam, majd finoman fűszerezem és az dobni fog az összhatáson.

Nem is volt semmi baj igazából, ráadásul egész hamar el is készült a dolog.

Úgy kezdődött, hogy leforráztam ezeket a nagyon szép pirosra érett paradicsomokat, aztán lehúztam a héjukat. Ilyet utoljára valamikor tíz éve csináltam, akkor nem nagyon sikerült, így nem is próbálkoztam a dologgal - most viszont kiválóan.

Hiába, a rutin meg az évek, ugye. Höhö.

Hát, ezt bizony nem hittem volna.

Megjelentek az első paprikák. Bizony, többes számban, mert nem is egy, hanem kettő. Nyilvánvalóan a tavalyi ültetésből, és természetesen a Macskapöcsén.

Szóval végre tényleg leírhatom, hogy van saját termés.

Hát, nem úsztuk meg azért olyan könnyen, mint gondoltam, de remélhetőleg nem történt semmi komoly baj. Kezdjük a tavalyi versenyzőkkel, akik ugye már pont virágba borultak és kezdtek pörögni. Na, ők kicsit megfonnyadtak, elpilledtek. Leginkább a Luca szobájában található növény szenvedte meg a napfény és a rendszeres locsolás hiányát, most így néz ki.

A másik szoba (a háló) egy kicsivel jobb volt nekik, úgy tűnik, mert ők egész jól túl vannak ezen a néhány napon.

Íme a versenyzők, akik már kicsivel nagyobb területen növeszthetik leveleiket, próbálgathatják szárnyaikat, hogy egy ilyen gyenge képzavarral éljek. Őket tegnap este ültettem át, de sajnos közben elfogyott a föld, erre nem gondoltam, ugye. Tocc!

Azt hittem, hogy ma majd veszek, aztán szépen befejezem, viszont sajnos a föld, amit vásároltam, elég hideg, abba meg nem nagyon lehet ültetni, a paprikák nem nagyon örülnének. Így maradt az, hogy három balkonláda már kész, háromban meg van föld, de azokba még nem teszek növényeket. Mert ez utóbbiak maradnak a keltetőben, valószínűleg ott jobb helyük lesz keddig, amikor hazajövünk. S addig a földek is megmelegszenek.

Már legalábbis a második fordulóé, ugye. Ma mikor hazaértem, megjelent az első versenyző ebből az adagból is és bizony ez egy csengettyű.

Jobban mondva egyébként kettő, mert már egy másik is látszik, csak sajnos alapból nem sikerült lefényképeznem ezt az egyet sem, nem még hogy a még kisebbet...

A nagy magrendelésben és csíráztatásban és mindenfélékben kissé elmaradtam a már kifejlett paprikákkal. Pedig azért fejlődnek ők is, elég rendesen.

Szerencsére a két ablak, ahol elhelyeztem őket (hálószoba és Luca szoba) szinte egész nap naposak. Luca szobája még inkább, mert a másiknál van egy kis beszögellés, ami takar - ez mondjuk meg is látszik a tövek fejlettségén. Mindenesetre a múltkor is akkor volt egy nagyobb fejlődés, amikor négy-öt napig napsütés volt, s most is ez történt. A héten sütött rájuk a nap, erre az egyik szinte durván virágba borult.

Beteg a gyerek, s mivel én vagyok vele otthon, így nem nagyon van időm semmire. Eddig ráadásul elég rosszul is volt, ami mondjuk engem is letarolt egy kissé - nem volt jó látni a kis punkot úgy, hogy semmit sincs kedve csinálni...

Még a paprikák sem nagyon érdekelték. Pedig az kemény.

Na, mindenesetre ma (vasárnap) van az első nap szerda óta, hogy így este nem csak az megy, hogy "anyi, anyi, anyi...", hanem játszik, meg működik rendesen, ahogy kell. (Nem akarok elkiabálni semmit, mondjuk...)

Mindenesetre gondoltam gyorsan leírom, hogy mi van a magokkal. Nem rossz a helyzet, egyáltalán nem.

Az első csíráztatóban ugye szinte minden mag kikelt, egyedül a Chocolate Bhut nem csírázott ki, nyolc vagy kilenc magból egy sem tette tiszteletét a föld fölött. Nem baj, lesz helyette másik, ugye.

 Titkos felvétel, ahogy Luca dolgozik.

Az első körös hegyeserős szósz az idő múlásával egyre finomabb lett, így úgy gondoltam, hogy meg lehet próbálkozni a következővel. Mivel egyébként is vásároltunk a Tescoban, ott beszereztem a hozzávalókat - már ami a chilliket illeti. Az alapanyagok:

• 50 gramm habanero
• 100 gramm jalapeno

Akartam még rawitot vagy valami hasonlót, de abból csak kevés volt és azok meg kifejezetten fonnyadtak voltak. A csípősségnek mondjuk nem hiányzik a dolog, viszont a szósz színén meglátszik, hogy kevesebb piros, világos paprika került bele...

Ez a poszt is érlelődik már egy ideje, valamikor tavaly októberben vagy ilyesmi táján vehettem először ebből a szerből, de nem volt mese, egyből megkedveltem. Emlékeim szerint néhányszor már leírtam a mondatot, miszerint "ebből kell, hogy legyen otthon" - de most sem tehetek mást.

Már csak azért sem, mert ebből a dologból Dóri is nyugodtan fogyaszthat és szerencsére meg is teszi. Úgyhogy végül is az első üveg óta már elfogyott három, s ezzel a negyedikkel jött el végre az idő, amikor meguntam, hogy a todo listámban folyton csúsztassam ezt a finomságot.

Szóval tavaly október, az Ázsia Bt. boltja a Vásárcsarnokban, ha minden igaz, a szokásos Sriracha szószból akartam beszerezni, de észrevettem, hogy 1200 forint, így gondoltam, kipróbálok valami mást. Nem tudom, miért esett erre a választásom, mert bár kifejezetten olcsó (300 forint), de legalább egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Az egyetlen előnye, hogy nem műanyag flakonban van - viszont a cimkéjére nézve sok jót nem lehet elmondani róla...