Természetesen most is le vagyok maradva egy héttel, úgy látszik, ez már csak így lesz.
Mindenesetre kezdjük egy kis magyarázattal - tisztában vagyok vele, hogy ez a hidropóniás projekt meglehetősen későn indult, ezért elég kicsi az esélye, hogy valami nagyon nagy és szép dolog süljön ki belőle. Legjobb esetben akkor, mikor én elkezdtem csíráztatni a magokat, már nagy, kiültethető növényeknek kellene lenniük, ugye, hogy normális időben érkezzenek az első termések.
Ráadásul szerencsém sem nagyon volt, hiszen az utolsó két hétben gyakorlatilag annyi napfényt láttak, mintha a pincében tároltam volna őket - ez pedig meg is látszik a fejlődésükön is. A csíráztatás első szakasza, amihez ugye még nem nagyon kell napfény, nagyon jül zajlott, szépen, erősen jelentek meg a növénykék, aztán még egész szépen is fejlődtek, hiszen napfény is érte őket rendszeresen. Aztán viszont jött ez az utolsó két hét.
Mindegy, illetve dehogy is mindegy, de azért jó lesz ez a teszt arra, hogy felkészüljök a következő évre, kitapasztaljam a rendszer előnyeit és hátrányait.
De haladjunk sorjában - így sikerült összeraknom a rendszert magát.
Az első kör arról szólt, hogy át kellett mosni jó sokszor az agyaggolyókat. A rendszer két egymásba tett vödörből áll, egy nagy fehér, amibe megy a víz, illetve egy kisebb, barna, amibe mennek az agyaggolyók - ennek alja lyukacsos, hogy a fentről csöpögtetett víz visszafolyjön alulra. Az agyaggolyókat betettem a helyükre, az egészet pedig - rettentő okosan - a fürdőkádba. Ez egész jó ötletnek tűnt, addig, amíg a víz ki nem mosta az agyagport, ami szép vörösre festette a kád alját. Kicsit még rosszabbnak tűnt az ötlet, amikor Dóri mindezt meglátta, de sebaj, előfördul ez minden családban, ugye.
22. nap - 2013. május 28., este

Miután ezzel megvoltam, fel kellett tölteni az alsó egységet vízzel. Itt jöhetett a már jól ismert ph-értékes szórakozás, megmér, állít a vízen, megint megmér, állít a vízen, és így tovább.